Nyertünk!

Nagyobb gyerekeim elindultak egy tanulmányi versenyen, ahol első helyezettek lettek.

A többi gyerekeket a felkészítő tanáraik kísérték el; mivel az enyimeknek nincs tanáruk, én utaztam el velük a helyszínre.

A jelenlévő tanárnők (érdekes, nem volt köztük férfi) ugyan nem ismerték egymást, de a kollegiális viszony miatt tegeződtek egymás közt, és mivel nem gondolták, hogy én szülői minőségben vagyok jelen, nekem is megelőlegezték a pertut. Jól el is beszélgettünk, például a felkészülés nehézségeiről.

d

Megérkezés után regisztráció a geológia tanszéken

A fárasztó többfordulós megmérettetés végén eljött az eredményhirdetés: nagy örömmel hallottuk, hogy a gyerekeim elsők lettek! Mivel a szervezők ismerik már őket különböző táborokból, azt is tudják, hogy magántanulók, és erre a versenyre is önerőből készültek fel.

k

Régi tabló a helyszínen

Nagy meglepetésként ért, hogy a szervezők engem is kihívtak az eredményhirdetéskor, és köszönetet mondtak nekem, az édesanyának a sikeres felkészítő munkáért! Egészen meghatódtam ezen a figyelmességen, és nagyon büszke voltam! (A jó szereplés persze nem az én érdemem volt, hanem a gyerekeimé, bár az igaz, hogy segítettem nekik.)

A verseny végén aztán a “többi kolléganők” odajöttek hozzám, mert el nem tudták képzelni, hogy mért én, a szülő kaptam elismerést. Elmeséltem, hogy a gyerekek magántanulók, és tanár nélkül, egyedül készültek fel.

s

Gyors tudáspróba az ásványtárló előtt

Értetlenséget véltem felfedezni a tekintetükben.

Nagy nap volt mindannyiunknak, nekem azért is, mert először köszönték meg hivatalos helyen otthonoktató anyai tevékenységemet.

(Helyesbítek: a tanárnőknek talán már eredményhirdetéskor gyanús lehetett, hogy mégse vagyok tanár, mert én örömömben bizony össze-vissza csókolgattam a fiamat meg a lányomat, és azért ez tanár-diák viszonyban talán nem megszokott.)

 

Advertisements

14 thoughts on “Nyertünk!

  1. Erzsike! Sok szeretettel gratulálok a győztes gyermekeidnek, s neked, a győztes édesanyának. Valóban megható és figyelemre méltó gesztus az, ahogyan a szervezők megköszönték felkészítő munkádat, otthontanító tevékenységedet. Ez lenne minden esetben a megfelelő elismerés, hiszen nagy dolog egy “laikustól” így tanítani, ahogyan Te tanítasz. Szerintem már minden vizsga nélkül megérdemelnél egy pedagógus diplomát, sőt kettőt, egy tanítóit és egy tanárit is. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeid semmiben nem szenvednek hiányt, sőt sokkal többet tanulnak veled és sajátos, követésre méltó módszereiddel, mint az átlag diákok az iskolában. A tudásuk szerteágazó, “kompetencia alapú” és maradandó, olyan biztos alap, amely ilyen és még ennél is nagyobb sikerre juttatja őket. Én mindnyájatokat össze-vissza puszilgatlak, és őszintén veletek örülök.

  2. Gratulálok nektek!!Fantasztikus anya,tanító,ügyvéd,manager,barát,mentor …..stb vagy!!!Gyermekeid boldogsága és sikerei bizonyítják,hogy IGEN!!Valamit nagyon jól csinálsz!!!Továbbra is sok sikert kívánok és ha kicsit megremegne alattad a talaj,meríts erőt belőlük;-)Gondolom semmi újat nem mondtam,de sok-sok követőd egyike vagyok,aki viszont belőled merít erőt!!Köszönjük!!

  3. Szívből gratulálok a szép eredményhez! Nekem is az jutott eszembe, hogy ez a tudás örömmel szerzett, maradandó tudás. A verseny pedig a gyerekeknek is maradandó élmény volt, ebben biztos vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s