Bicska, őr, öröm

Egy olyan intézményben volt dolgunk, ahová csak fémkereső beléptetőkapun keresztül lehet bejutni.

Rátettük a táskáinkat a szalagra, mire az őrök mondták a nagyfiamnak, hogy adja át a bicskáját megőrzésre (nehogy valami cselekményt hajtson végre vele).

A gyerek ki is bányászta a táskája legaljáról a bicskát, de az őr csak rázza a fejét:

  • A másikat is adja ide!
  • Mért, két bicska van nálam? – kérdi a fiam.  – És hol van a másik?

Az őrök elmagyarázták neki, a gyerek boldogan elő is vette. Boldogan, mert jó ideje abban a hiszemben volt, hogy elhagyta a Balatonnál. De nem, a hűséges jószág ragaszkodott a gazdájához, és ott volt elbújva a hátizsákja legkisebb zsebének a legalján, ahol egy kicsit ki is van szakadva a bélés.

Nagy volt az öröm!

Fiam el is határozta, hogy ha legközelebb keresőben lesz valamelyik bicskája, elhozza ide az összes táskáját és kabátját, aztán majd az őrök lokalizálják a szökevényt.Új kép (27)

 

Advertisements

One thought on “Bicska, őr, öröm

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s