A neten kering most egy videó, amiben egy férfi vádolja az iskolarendszert – többek között azzal, hogy nem képes a megújulásra. Valóban… míg a közlekedés, a tömegkommunikáció vagy az orvostudomány óriási átalakuláson ment át 100 év alatt, addig az iskolával alig történt valami.
Az, hogy sok helyen nem változott az osztálytermek elrendezése, a tanítás rendje, de még az egyenruha sem – az csak a kisebbik baj.
Nagyobb bajnak tartom, hogy alig alakult át a tanított tárgyak tartalma! A mai világban nagyon felgyorsult a fejlődés, jövőkutatók esküsznek rá, hogy pár év múlva az emberek többsége olyan munkából fog megélni, amiknek ma még a létezéséről se tudunk. Lehet ebben valami, hisz csak az én eddigi életem során eltűnt (vagy eltűnőben van) egy csomó szakma, és született jó pár olyan, amik nem léteztek az én gyerekkoromban.
Eltűnt szakmák:
harisnya-szemfelszedő, telefonközpontos, suszter, órás, tévészerelő, kalapos, gombbehúzó, bányász.
Új szakmák:
műkörmös, szoláriumszerelő, informatikus, mobiltelefon-torony karbantartója, rendszergazda.
A közeljövőben vélhetően meg fognak szűnni:
pénztáros (önkiszolgáló pénztárak vannak egyre több helyen, vagy jegyautomaták, esetleg neten vásárolnak az emberek)
postáskisasszony (azt hiszem a postának egyre kisebb szerep jut a modern tömegkommunikációs eszközök mellett)
levél- és csomagkihordó postás (alig vannak papír-alapú levelek, a nyugdíj is bankszámlára fog érkezni nemsokára, és újságot is főleg elektronikus formában olvasnak az emberek, ráadásul kezdenek drónokat munkába állítani a csomagszállításban)
metróvezető (van olyan vonal, ahol már most is robot vezet ember helyett)
modellező szabász ( a mai számítógépek korában…?)
jegyellenőr (mindenhol elektronikus beléptetés lesz, így csak az szállhat majd fel a buszra, akinek leolvasta az olvasó a csipkártyáját).
Olyan szakmák, amiknek még nevük sincs és nem is tudjuk, hogy lesznek:
(no, itt nehéz helyzetben vagyok, és igénybe kell vennem esetleges látnoki képességeimet)
nyilván nagy szükség lesz olyan szakemberekre, akik a megújuló energiaforrásokat állítják az emberiség szolgálatába
a hulladékkezelésben is nagy reformokra lesz szükség
a gyógyszeripar is óriási robbanás előtt áll
és valószínűleg a környezetvédelem sem abból fog állni, hogy külön gyűjtjük a papírt és a műanyagot, ennél komolyabb erőfeszítésekre is szükség lesz
No, hogy visszatérjek a kiinduló témához: hogyan alkalmazkodik az oktatási rendszer ezekhez a forradalmi változásokhoz? Mert hogy alkalmazkodni kéne, az nem vitás!
Sehogy.
Némely iskolában olyan szinten van az informatika-oktatás, hogy az már 10 évvel ezelőtt is szégyen lett volna, túl kéne lépni azon, hogy a gyerekekkel Paint-ben rajzoltatnak méhecskét! Ezzel az elavult tananyaggal nem lehet kiképezni a jövő informatikusait! A fizikatankönyvben meg még mindig az az atommodell szerepel, amiről már az én gyerekkoromban kiderült, hogy nem igaz!
Nem ilyen tudásra lenne szükségük a mai gyerekeknek!
Vállalkozási-és marketing ismereteket, állampolgári jogokat, politológiát, ön-menedzsmentet, stresszkezelési és relaxációs technikákat, kommunikációt, statisztikát kéne tanítani, és a sutba dobni az idejétmúlt, vagy soha nem használt tudást! (Őszintén kíváncsi lennék, hogy a mai felnőttek közül hányan használták már a gyakorlatban a másodfokú egyenlet megoldóképletét?? Pedig e nélkül még érettségizni sem engedtek minket – most is fújom kívülről… de minek?)
100 évvel ezelőtt azt mondhatta egy apa a gyerekének: menjél el fiam suszternek, cipőt mindig fognak hordani az emberek! vagy Menj el órásnak, órára mindig szükség lesz! Mindez a múlté! A szakadt cipőket jobbára eldobjuk és újat veszünk (én szívem szerint a jobb minőségűeket megjavíttatnám, de nincs kivel), az időt pedig a mobiltelefonjainkon nézzük meg.
Valaha potens óriási cégek, amik írógépeket vagy fotópapírt gyártottak, ma már sehol sincsenek; eljárt felettük az idő!
Változnak az idők, és a változással lépést kéne tartaniuk az iskoláknak.
Thomas Frey elmélete szerint nincs olyan szakma, amelyet megtanulva életünk végéig biztosítjuk a megélhetésünket. Számos új foglalkozás születik majd, amelyek ma még nem is léteznek. Ahhoz, hogy azokat az állásokat betölthessék gyermekeink, inkább képességekre lesz szükségük, semmint tudásra: kreativitásra, rugalmasságra, nyitottságra. Az önképzés elkerülhetetlen lesz: az embernek élete végéig kell majd tanulnia és képesnek kell majd lennie arra, hogy váltson, akár többször is.
Ahogy a nagy cégek automatizálnak, két megoldás vár ránk: vagy a ludditákhoz hasonlóan szétverjük a gépeket (azokat, melyek az emberektől veszik el a munkát), vagy megpróbálunk lépést tartani a fejlődéssel és másképp boldogulni!
almameter 
Az egyetemen tanárszakos voltam. Örömmel tanultam a pedagógiás és pszichológiás tárgyakat, mert azt láttam, hatalmas előrelépés van a gyerekekhez való hozzáállásban. Elhittem, hogy ma már minden mérföldekkel jobb, mint amikor én voltam iskolás. Aztán az arculcsapás akkor jött, amikor az én gyerekeim lettek iskolások. Hápogtam a döbbenettől, amikor pontosan ugyanazokat az eszközöket kellett beszereznem (korongok, pálcikák, betűtartó), amik anno nekem is voltak, és már mi se használtuk, ugyanazok az olvasmányok voltak az olvasókönyvükben, és netovább ugyanazzal a terrorfenyegetéssel verték beléjük az írás/olvasás, számolás alapjait, mint anno 25 évvel az előtt belém. A séma mindenből PONTOSAN UGYANAZ VOLT. 25 év alatt semmit sem változott a gyakorlat, bár az elmélet szárnyal.
És ami még ide kívánkozik, hogy a laikusok is tudjanak róla: a férjem tanár, így jutott az információhoz. Megint lesz PISA felmérés. A 2012-es év csúfos magyar kudarca után vajon miben lesz változás? Hm. Képzeljétek, hogy az adott korcsoportokból kiválogatják a felmérésen majd részt vevő diákokat és azokat külön korrepetálják, hogy felkészítsék őket a tesztre. Ez nálam annyira kihúzta a dugót, hogy azóta se térek napirendre a dolog felett. Ennyit a gyerekek érdekeiről.
Köszönöm a hozzászólást, nagyon jót írtál, ez nálunk is így volt: a gyerekeim kisiskolás korában nekem is beugrott a saját gyerekkorom. Bár nem biztos, hogy baj, ha egy-két olvasmány megegyezik az olvasókönyvekben. Az én olvasókönyvemben voltak történetek Suráról, a bátor szovjet pionírlányról, meg Csapajev elvtársról – ezeket nyilván nem vették át a modern könyvek. De maradandó mese az irodalom tankönyvben Csoszogi,az öreg suszter története, ami rendszereken átívelő, és örök értékeket közvetít.
Rám nagy hatással volt gyerekkoromban az “A szerencse forgandó, a becsület állandó” című történetet, ami arról szól, hogy egy 48-as honvéd megment egy osztrák tisztet, aki megismeri évekkel később megmentőjét, és hálából kijuttatja a honvédet a börtönből. Ezt elmeséltem a gyerekeimnek is.
Visszatérve a NEM változásra… az iskolának lépést kéne tartani a modern korral, be lehetne vetni korszerű eszközöket, bár attól, hogy digitális táblákat szereltek fel egyes helyeken, még nem biztos, hogy mindent megtettük a haladásérdekében.
A teszttel kapcsolatban nem találok szavakat…
A bejegyzés mondandójával egyetértek, pár részlettel azonban vitatkoznék.
Suszter, azaz cipőjavító ma is van, csak nem olyan sok. Nagyobb áruházak üzletsoraiban lehet őket fellelni és talpalnak meg felsőrészt javítanak, ilyesmik. Órás is van, hogyne volna. Sokan hordanak karórát, tartanak faliórát ma is, ezek elromolhatnak, de ott az órás, szerencsére. Bányászok is vannak ugyanúgy, csak már nem olyan “sikerszakma”, mint régen.
A levélkihordás talán meg fog szűnni, de a csomagkihordás nem, mert a netes vásárlások nagyon felfutóban vannak.
A modellező szabász nem tudom, mit jelent, de még ma is vannak emberek, akik a nagy üzemekben kézzel szabják ki a ruhákat, pl. a drága bőrdzsekiket. Láttam a tévében, friss dokumentumműsor volt.
Nem értem, miért gondolod, hogy pilotológiát, vagy statisztikát tanulniuk kellene a gyerekeknek a suliban, én óva inteném őket tőlük.
Fotópapírt ma is gyártanak, hiszen a fotólaborok még mindig fényérzékeny papírokra hívják elő a papírképeket. Igaz, vannak helyek, ahol nyomtatják, de a fotóeljárás még mindig magasan vezet, valószínűleg gazdaságosabb.
Egyébként az, hogy minden ilyen szédítő iramban változik, szerintem nem jó és a gyerekeink, unokáink kezében van a döntés, hogy ilyen életet akarnak élni vagy inkább visszatérnek az állandósághoz.
Egyébként van egy érdekes cikk arról, hogy miért is kell ennyi felesleges dolgot tanulniuk a gyerekeknek és miért ennyire silány minőségű az oktatás. Nagyon elgondolkodtató, mert teljesen igaz: http://www.foti-peter.hu/quinn-iskola.html
Szeretettel:
Csizi
Köszönöm a hozzászólást.
Igazad van: a susztert, a bányászt és az órást rossz rubrikába tettem: a kihalófélben lévő szakmák képviselői ők.
Azt hiszem, abban mindketten egyetértünk, hogy manapság nagyságrendekkel kevesebb ember van, aki cipő- vagy órajavításból él, mint volt régen. Szerintem karórát is jóval kevesebbet hordanak az emberek; a legtöbben a telefonjukon nézik az időt.
Az meglehet, hogy egyre több a netes vásárlás, de a trend azt mutatja, hogy a cégek igyekeznek a csomagkihordást drónokkal megoldani (nyilván az nem most lesz, hogy a multitól megrendelt nagybevásárlást is drón viszi házhoz).
Fotópapír: biztos vannak olyanok, akik kinyomtatják a képeiket, de egyre kevesebb háztartásban van hagyományos fényképalbum, és egyre több helyen a számítógép őrzi a családi képeket.
De ezen ne vesszünk össze, írjál rám 20 év múlva, és megbeszéljük, hogy mik valósultak meg, és mik nem!