Otthonoktatós gondolatmorzsák XII.

Férjem osztálytalálkozón volt. A kötelező kör során, mikor mindenki elmondta, hogy kivel mi történt az elmúlt évek alatt, ő egy mondatban megemlítette, hogy a gyerekeink nem járnak iskolába, mert otthon oktatjuk őket.

Többen felhördültek, nem hallottak még ilyet, és elhangzottak a “no de mi lesz a szocializációval?” kérdések is.

Később, a vacsora utáni kötetlen beszélgetésen az osztálytársak jó része odament a férjemhez panaszkodni. Egyikük gyereke azért szenved az iskolában, mert olvasási nehézségei vannak, a másikat meg a visszahúzódó természete miatt pécézték ki az osztálytársak. A harmadik kisfiú ekcémás lett a stressztől, egy másik gyerek meg már a többedik iskola padjait koptatja…

A szülők első reakciója a megrökönyödés volt, ami nem is csoda, hiszen a társadalom szinte semmit nem tud az otthonoktatásról, de a második gondolatuk talán az volt, hogy sok esetben mégse lehet olyan rossz döntés az otthonoktatás.

Olyanok is voltak, akik egyenesen gratuláltak férjemnek a bátor döntésért, többek között iskolájuk nyugdíjas igazgatója is.

uj-kep-4

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s