Óvoda nélkül az élet…?

Volt olyan eset mostanában, ahol a “szervek” kiskorú veszélyeztetésével vádolták meg azokat a szülőket, akiknek a gyermeke hiányzott az oktatási/nevelési intézményből (otthonoktató családról van szó, akiknek jogszerű igazolásaikat nem fogadták el a buzgó hivatalnokok).

Kiskorú veszélyeztetésén olyan kialakult állapotot ért a jog, ami gátolja vagy veszélyezteti a gyermek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését. Biztos nem volt egyszerű buzgó szerveinknek kisütniük, hogy 2 hónap óvodai hiányzás testi károsodást idézett-e elő a gyermekben, vagy érzelmileg sérült-e azáltal, hogy a családban nevelkedett, esetleg szellemi hátrányba került azzal, hogy a pedagógus (az édesanyja) nem 25 gyerekre figyelt egyszerre, hanem jórészt csak őrá. (Egyébként ha a gyerek két havi hiányzás miatt “károsodik a szocializáció terén”, vajon károsodik-e az a gyerek, aki pl. lábtörés miatt nem jár ugyanennyi időt az intézménybe? A lábtörött gyermek esetében vajon felmerül az ötlet, hogy fejlesztésre járjon az intézménybe való sikeresebb visszaintegrálódás miatt…?)

A közelmúltban mi is sokszor megkaptuk szakértőktől, hogy elengedhetetlenül fontos az óvodai szocializáció, mert csak így tanulja meg a gyerek az alkalmazkodást és csak óvodába járás után tud majd belerázódni a majdani iskolai életbe (és közvetve magába a társadalomba).

Ezen azért elgondolkoztunk. No nem ennek az állításnak a létjogosultságán, hanem azon, hogy az emberiség hogyan maradhatott fenn, ha a mindenkori gyerekek nem jártak óvodába.

Összegyűjtöttem néhány személyt (milliárdnyian voltak és vannak egyébként ilyenek, többek között szüleink-nagyszüleink nemzedéke is), akik nem részesültek az óvodai nevelésben és fejlesztésben, és mégis ember lett belőlük. Új kép

Itt van mindjárt Mátyás király, akinek az életéből kimaradt az intézményi szocializáció. Ennek ellenére interperszonális kapcsolatai jól alakultak, vitézei tűzbe mentek érte, hadseregek mozdultak meg egyetlen szavára – tehát mondhatni, hogy az adott (kortárs)csoportba nemcsak, hogy be tudott illeszkedni, de jól is tudta őket irányítani.

Új kép (1)

Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa. Soha nem járt óvodába. Legendás altruizmusát sem ott szedte össze, veleszületett az emberszeretete. Nyilvánvaló, hogy intézményi szocializáció nélkül is rendelkezett azokkal a vonásokkal, melyek miatt még most is emlegetjük és áldjuk a nevét.

Neki aztán nem kellett megtanítani, hogyan ossza meg másokkal azt, amije van! Feltehető, hogy gyermekkorában uzsonnáját, felnőtt korában egész vagyonát osztotta meg a rászorulókkal!

Új kép (17)

Kodály Zoltán szintén olyan korban nőtt fel, mikor nem volt még intézményes gyermeknevelés, és úgy tudott nagy zeneszerző lenni, hogy sem az óvodában, sem az iskolában nem részesült modern pedagógia módszerekből, például a Kodály-módszerből. Zenei alapokat amatőr, zeneszerető szüleitől kapott (megjegyzem: én is amatőr, zeneszerető szülő vagyok – de ezzel persze nem állítom, hogy kisfiamból egy második Kodály Zoltán válhat).

Fentebb híres embereket mutattam be, de természetesen milliószámra vannak olyan névtelenek, akik nem jártak óvodába – mégis ügyes, okos, életrevaló, emberszerető felnőttek váltak belőlük.

csipke 024

A képen nagymamám van (ovit soha nem látott belülről). Nemcsak óvodai nevelésben nem részesült, de iskolai oktatásban se mindig. Így is okos, dolgos, becsületes asszony lett belőle, akinek sajátosan bölcs világlátására még mindig rá tudunk csodálkozni. (Jó lenne, ha mamát egyszer meghívnák egy filozófiai eszmecserére; érdekes elemekkel gazdagíthatná azt.) Mama se fizikai, se szellemi, se értelmi, se érzelmi területen nem sérült az óvodába nem járás miatt. Bár a háta mára meggörnyedt, ez a 87 évének köszönhető, és nem az intézménytelenségnek.

Komolyabbra fordítva a szót: nem állítom, hogy nincs szükség az óvodára, és azt sem, hogy az ott dolgozó szakemberek szükségtelenek vagy rosszak; mi találkoztunk nagyon jó pedagógusokkal is (egyébként dicséretes dolog, hogy Magyarországon felsőfokú végzettséghez kötik a kisgyermekek nappali felügyeletét és a velük való foglalkozást).

Tudom, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek szüleik nem tudják/nem akarják megadni még az elemi gondozást sem, és nem tanítják meg kicsinyeiket a legszükségesebb ismeretekre sem; ezekben az esetekben az intézmény létfontosságú, és pótolni próbálja a szülői gondoskodást. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem egy kisgyereknek azért kell óvodába járnia, hogy legalább egyszer meleg ételhez jusson naponta.

Legtöbb esetben azonban azért van szükség az intézményre, hogy megőrizzék a dolgozó nők gyerekeit (a gazdaság rá van szorulva a nők munkaerejére, de a nők is rá vannak szorulva  a gazdaságra).

Gyárthatunk ideológiát az intézmény szükségességére, és hirdethetünk hangzatos jelszavakat, valójában a kétkeresős családmodell hívta életre és teszi szükségessé az óvodát.

 

ovi

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s