Élmény és pedagógia

Érdekes oktatási kísérletet végeztek Angliában, erről fog szólni ez a bejegyzés.

Egy hagyományos tanóra úgy kezdődik, hogy a gyerekek vagy röpdolgozatot írnak, vagy felelnek az előző óra anyagából. Aztán a gyerekekhez képest szemben elhelyezkedő tanár leadja az anyagot, esetleg képeket mutogat. Tanulmányozzák az atlaszt, talán forrásmunkát olvasnak fel, amit meg is beszélnek.

uj-kep-30

Az angliai kísérletben részt vevő gyerekeknek három tanórán adták le az anyagot, ami ebben az esetben Afrika európai nagyhatalmak általi meghódítása volt. Az első óra az iskolában zajlott; ekkor a gyerekeket 5-6 fős csoportokra osztották, melyek egy-egy afrikai falu lakosságát jelképezte. Minden faluközösségnek rendelkezésére állt megfelelő mennyiségű nyersanyag, melyekből termékeket kellett előállítani (papírholmik jelképezték a termékeket). A tanárok játszották a falvakat meglátogató európai és helyi kereskedőket, akiknek alkudozniuk kellett a gyerekek portékáira.

A tanulók ekkor komoly betekintést nyerhettek a piac nem mindig etikus működésébe; a kereskedők kizsákmányolták őket – ennyi történt az első tanórán. .

A második alkalomra a helyi múzeumban került sor, ahol a gyerekek megismerkedtek Afrika földrajzával, domborzatával, növény- és állatvilágával, ásványkincsével. Ezután megint csoportokra osztották őket, de immár nem bennszülötteket alakítottak, hanem az európai nagyhatalmak (Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Németország, Portugália, Spanyolország és Olaszország) diplomatáit. A csoportok számára különböző irányelvekben határoztak meg, hogy az általuk képviselt ország számára mik a legfontosabb célok Afrikával kapcsolatban (piac-szerzés, katonai támaszpontok létesítése, nyersanyagforrások megkaparintása).

uj-kep-29

A gyerekekkel lejátszatták az 1884/85-ös Berlini Konferenciát, ahol – az eredeti eseményhez hasonlóan – fel kellett osztaniuk Afrikát, saját országuk érdekeit szem előtt tartva. A játék végén összehasonlították az általuk elért eredményeket a valóságos eredményekkel. (Érdekesség, hogy a konferenciáról épp azok hiányoztak, akiknek sorsáról a nagyhatalmak döntöttek: a fekete földrész lakosainak küldöttei.)

A program utolsó részére az iskolában került sor, ahol megint csak faluközösségeket kellett alakítaniuk. Az egyik tanár gyarmati kormányzót játszott, és tudatta a gyerekekkel, hogy ők egy európai ország alattvalói lettek.

A falvak lakói (varázslók, földművesek, pásztorok, kereskedők, harcosok) közösen döntöttek, hogy milyen stratégiát alkalmazzanak a megváltozott helyzetre: elvándorlás, szövetség más törzsekkel, nyílt harc, passzív ellenállás.

A program végén a tanárok elmondták a tanulóknak, hogy a valóságban hogyan zajlottak le az események.

A gyerekek a hagyományos tanórán jórészt passzív hallgatók lehettek volna, a kísérleti órákon viszont aktív résztvevői és alakítói lettek az eseményeknek. Alapos betekintést nyerhettek a piac és a nagypolitika működésébe, az átadott tudás így élményszerű lett.

uj-kep-31

A történelem egyébként az évszámok és csata-helyszínek bemagoltatásán kívül arra lenne hivatott, hogy segítségével a múlt eseményeiből következtetéseket és párhuzamot vonjunk le, melyeket a jelenre is lehet alkalmazni – ez a háromnapos formabontó tanóra erre a célra remekül megfelelt.

És mit gondoltok, vajon melyik módszerrel sikerült a tudást jobban beletölteni a gyerekek fejébe…?

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s