Oktatási- és kulturális menedzser

Ez én lennék, hiszen én szervezem meg a gyerekek mindennapjait, és az érdeklődésüknek megfelelő programokat is én kutatom fel.

Ehhez sokat kell ülnöm a gép előtt, de talán nem haszontalanul telik ott az időm.

Van nekem egy listám, ahol különböző kulturális intézmények, múzeumok, egyetemek honlapjait gyűjtöttem össze. Ezeket figyelem, és ha bármilyen, nekünk tetsző lehetőség tűnik fel, akkor beírom a naptárba (vagy regisztrálok rá, ha kell).

img_4550

 

Minket érdeklő események lehetnek pl. egyetemi/intézményi nyílt napok, laborlátogatás, különböző tudományos előadások, lehetőség önkéntes munkára, múzeumi játszóház, élő történelemóra vagy hadtörténeti bemutató, hangverseny, szakmai nap, szakkörök, nyelvi szintfelmérés, ritkán látogatható épületek bejárása valamilyen ünnepi alkalomból, madárodú-betekintés, filmklub, egyéb vetítés, tanfolyam, városbarátok által szervezett séta, kézműves szakmai zsűri előtt való megjelenés a lányom számára.

Az e lehetőségeken való részvétel jórészt nem anyagi helyzet függvénye, hisz a legtöbb ingyenes, csak meg kell találni őket (még az Operában is akad néha olyan program, amiért nem kell fizetni, pedig az Opera amilyen gyönyörű, olyan drága hely). Amikért mégis fizetni kell, azoknak a többsége 500-1000 forint körül van alkalmanként.

img_3876

 

Szép dolog ezektől az intézményektől, hogy ingyenes vagy kedvezményes árú alkalmakat teremtenek, és sokszor látszik az igyekezet, mert nagyon formabontó és érdekes programok kerülnek megrendezésre.

(Természetesen a listát most már közösen tartjuk karban, és a gyerekek maguk is figyelik az aktuális eseményeket, regisztrálnak is a programokra. Nekem inkább a beindításában volt nagy szerepem.)

img_4592

Én tehát elég sok időt fordítok a gyerekek ügyeinek intézésére, útjuk egyengetésére. Erre mondhatja valaki, hogy a nagyobbacska gyerek már kaparja ki magának a gesztenyét, és ha érdekli valami, keresse meg maga az alkalmakat, ezt már ne a szülő intézze.

Ebben is van valami, mert a gyerek biztos sokat tanul ilyenkor, de az én álláspontom az, hogy egy kamasznak is kell a segítség, mert nem biztos, hogy rendelkezik a megfelelő élettapasztalattal és bátorsággal ahhoz, hogy lehetőségeket kutasson fel.

Az én lányom például “dolgozott” egy intézetben egy projekten; a lehetőséget én szereztem neki, megkeresve egy idős professzort, aki ismerte annak a bizonyos intézetnek a főigazgatóját, és megkérdezte, hogy nincs-e náluk valami okos gyereknek való lehetőség (volt). Másik “munkahelyét” is én könyörögtem össze: kétségbeesett segélykérő levelet küldtem az ottani igazgatónak, amiben “munkalehetőséget” kértem a lányomnak (aztán személyesen is tárgyaltam vele); ebből is kisült valami, mert két al-intézményből is kedvező választ kaptunk, és az egyikbe azóta is visszajár a lányom “dolgozgatni”.

img_3882

A lányomnak magának a fentiek biztosan nem jutottak volna eszébe, és a bátorságot se tudta volna összeszedni ehhez. Ha tehát rá lett volna bízva, egész biztos, hogy ezek a lehetőségek kimaradnak az életéből!

Egy 14-15 éves gyerekben nem biztos, hogy van annyi kreativitás, magabiztosság, elszántság, kiállás (és jó értelemben vett levakarhatatlanság) ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket kitalálja és elintézze! Meglehet, hogy neki magának eszébe se jutott volna, hogy a vezetőkhöz is fordulhat segítségért. Az is lehet, hogy egy kamaszt nem is vennének komolyan, ha ilyen megkereséssel  fordul az intézmények vezetőihez.

 (A képek az Operában, az ELTE egyik intézetében és egy városismereti sétán készültek.)

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s