Ami bűn a családban, az elfogadható-e az intézményben?


Kiskorú veszélyeztetésén olyan cselekedetet értünk, mely hátráltatja, vagy egyenesen megakadályozza a gyermek értelmi, érzelmi, testi vagy erkölcsi fejlődését.

A múltkori bejegyzésben kifejtettük, hogy az állami fenntartású intézményekben ugyanúgy érheti zaklatás, erőszak, egyéb bántalmazás a gyerekeket, mint a családban.

Most azt mutatjuk be, hogy az állam sokszor kettős mércét alkalmaz, és meglehetősen elnéző, ha az általa fenntartott intézményben történő veszélyeztetésre derül fény.

Az előző írásban is szerepelt az az eset, mikor egy szülő botrányos körülményeket tapasztalt egy iskolában: a falakról nagy felületeken vált le a penésztől a vakolat.  Ha a gyermekjólét egy család otthonában talált volna hasonló körülményeket, onnan azonnal kiemelték volna a gyerekeket egészségügyi veszélyeztetés miatt (vagy legalábbis ezzel fenyegették volna a szülőket).

Vajon az iskolában miért nem számít veszélyeztetésnek az egészségre ártalmas körülmény fennállása?

Egy kisfiúnak az osztálytársa a vécében felajánlotta, hogy „tegyük össze a kukinkat, ahogy azt egy filmben láttam!”. Ezt elmesélte otthon, a szülők pedig jelezték a tanárnak, aki ezt badarságnak minősítette.

Képzeljük ezt el fordított esetben: a kisfiú elmeséli az iskolában, hogy az apukája vagy bátyja azt javasolta, tegyék össze a nemi szervüket, ahogy az egy filmben volt! A pedagógusok valószínűleg azonnal értesítették volna a gyermekjóléti szolgálatot vagy a gyámhivatalt és rendőrségi ügy lett volna a dologból.

Az iskolában kapott szexuális ajánlat vajon mért nem érte el az ingerküszöböt? A gyermek szexuális aktusba lett volna bevonva, és ebből a szempontból mindegy, hogy felnőtt volt-e az ajánlkozó partner, vagy egy másik gyerek.

Friss hír, hogy botrányos és gyalázatos körülményeket talált egy vizsgálóbizottság egy gödi speciális otthonban. A betegek (köztük sok gyermek), elhanyagoltan, olykor kikötözve, rühesen, tetvesen, elfertőződött sebekkel a testükön vegetáltak a zárt szobákban.

Ha egy speciális kezelésre szoruló gyermeket a családja tartott volna ilyen körülmények között, attól a családtól azonnal elvették volna a kiskorút, és a felnőttek ellen eljárás indul elhanyagolás miatt. A gödi felelősök is elnyerik majd méltó büntetésüket?

Igencsak meglepődött az az édesanya is, aki azt vette észre, hogy gyermeke jókora monoklival a szeme alatt került haza az óvodából. Mint kiderül, gyermekcsíny történt: az egyik kis pajtás zabolátlan viselkedése okozta a véraláfutást.

Vajon mi történt volna, ha a gyerek ugyanilyen, de otthon szerzett zúzódással megy be reggel az óvodába? Valószínűleg az óvoda még aznap jelzett volna a gyermekjólétnek – hiába bizonygatta volna a szülő, hogy „csak játék volt”. Csak játék volt: mondhatta az az apuka is, aki dobálás közben rosszul kapta el a babáját, akinek emiatt eltört a lába. A gyámhivatal kiemelte a babát a családból, és nevelőszülőknél helyezte el, ezzel az édesanyjától is megfosztották, akinek a rovására pedig semmit nem tudtak felhozni! Egy kisgyermek testi fejlődését mért csak az veszélyezteti, ha a szülei ütik meg (vagy általuk sérül)?

Egy másik édesanya arról szerzett tudomást, hogy a gyermekét veri az óvónő. Mi lett volna, ha az intézmény szerez tudomást arról, hogy a szülő veri nap mint nap a gyereket? Mivel az óvodában dolgozó pedagógusok a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, ha tudomást szereznek a gyermek rendszeres bántalmazásáról, azonnal értesíteniük kell a gyermekjóléti szolgálatot, ahol gondozásba veszik a családot, a szülők ellen pedig hivatalos eljárás indul. Ebben a fordított esetben a szülő hiába jelezte a gyermekbántalmazást, még magát a tényt sem tudta bizonyítani (noha mind a gyermeke, mind a csoporttársak állították a verést, és az óvónő maga is beismerte szóban), és sem a fenntartó, sem az önkormányzat, sem a gyermekjólét nem tett semmilyen lépést az eset kivizsgálásának érdekében, a bántalmazó óvónőt pedig áthelyezték egy másik intézménybe.

Miért csak a szülő által elkövetett verés számít kiskorú veszélyeztetésének? A pofonok kevésbé fájnak, és kevésbé károsítanak, ha a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja adja őket…?

A nagykanizsai gyermekotthonban a rendész megrugdalt egy gyereket – a nevelő ezt szó nélkül elnézte.

Vajon mit történt volna, ha egy tanár azt látja, hogy a szülője rugdossa a kiskorút? Még aznap jelzett volna a gyermekjólétnek, vagy esetleg megvárja vele a másnapot…? Manapság már egy kutyába sem lehet belerúgni, nemhogy egy kiskorúba! Illetve – ahogy a példa mutatja, attól függ, hogy ki rúgja a gyereket, és ki falaz neki ehhez.

Nemcsak az a baj, hogy az intézményi, vagy a jelzőrendszer tagja által elkövetett bántalmazás nem számít veszélyeztetésnek; talán nagyobb baj, hogy következményei sincsenek! A családdal nem ilyen elnézőek a hatóságok!

Az is érdekes, hogy a család ellen nem kell bizonyítékot felmutatnia a rendszernek; pusztán gyanú esetében is megindulhat az eljárás, a szülőnek viszont bizonyítania kell, ha azt akarja, hogy foglalkozzanak a panaszával – de még akkor se veheti biztosra, hogy valóban megindul az érdemi vizsgálat.

Az előző cikkben emlegetett társadalmi kontroll kérdése ismét felmerül: a szülői és egyéb civil szervezeteknek miért nincs joguk rajtaütésszerű vizsgálatot végezni a gyermeküket gondozó, nevelő, oktató intézményekben? Pedig a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak – gyanú esetén – felhatalmazásuk van arra, hogy akár előzetes bejelentkezés nélkül is látogatást tegyenek a családok otthonában. Ha felmerülhet, hogy a szülő eltitkol valamit az ellenőrzést végzők elől, akkor mért nem merül fel ugyanez a gyanú az intézmények esetében…?

Az előzetes bejelentés nélküli civil vizsgálat a mai magyar intézményrendszerben elképzelhetetlen, és azt is nehéz megvalósítani, hogy az államtól független szervezet egyeztetés után jusson be egy-egy ilyen intézménybe. A gödi botrányt kirobbantó MDAC is először országgyűlési képviselő segítségét kérte, ám végül nem tudni hogyan tudták elvégezni a vizsgálatot.

A gödi eset más kérdéseket is felvet!

A botrány után kiderült ugyanis, hogy az intézményvezetőre az előző munkahelyén is rengeteg volt a panasz, a dolgozók szabálytalanságokkal, hűtlen kezeléssel is megvádolták, és több vizsgálat is folyt az otthon falain belül (pl. az alapvető jogok biztosa is ténykedett). Úgy tűnik, eddig mindenki mindent rendben talált, semmi szabálytalanságra nem bukkantak. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ombudsman szokott előre be nem jelentett vizsgálatokat végezni; az egyik gyermekotthoni bántalmazás is egy ilyen vizsgálat során került napvilágra.)

Fontos kiemelni, hogy a gödi otthon körül kialakult botrány sem a hivatalos szervek intézkedésének köszönhető, hanem annak, hogy a civil szervezet közzétette a jelentését; egyébként ki tudja meddig maradtak volna fenn a kifogásolt körülmények.

Ismét felmerül a kérdés: mennyire lehet független az a vizsgálat, amit a kifogásolt szervezet közvetlen felettese (fenntartója) vagy akár maga a bepanaszolt vezető végez el – saját magával szemben? Volt-e már arra példa, hogy egy vezető – az általa vezetett intézmény működését megvizsgálva – szabálytalanságokra bukkant? De arra is kevés az esély, hogy a közvetlen felettes vagy fenntartó talál hibát, hiszen ha beismerné az általa felügyelt intézmény szabálytalan működését, azzal saját hibáját is be kéne ismernie!

És vajon hány olyan ember van még a rendszerben (vezető, gondozó, ápoló, pedagógus), akik cirkulálnak az intézmények között, és ha már egyik helyen sok van a rovásukon, akkor áthelyezik őket egy másik helyre? A Pilisvörösvárról Gödre helyezett, most felfüggesztett intézményvezető vajon hol bukkan fel legközelebb?

Visszatérve a kettős mércére:

ha a gyereket a családban éri fizikai bántalmazás, szexuális kényszerítés, verbális megalázás, az veszélyezteti a testi, lelki, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket, és komoly eljárást von maga után.

Ha ugyanezek az intézményben esnek meg, az a szocializáció.

(A cikk írásakor részben a sajtóban megjelent hírekre támaszkodtunk; amennyiben azok pontatlanok, a cikk felvetései is módosulhatnak.)

Hivatkozások:

https://wmn.hu/ugy/46404-az-igazsag-odaat-van—dobbenetes-allapotokat-fotozott-egy-apuka-egy-iskolaban

http://index.hu/belfold/2015/06/24/leszerepelt_az_allam_a_bezart_kisletai_kislany_ugyeben/

https://mno.hu/belfold/hetekre-bezarhatjak-a-gyerekeket-az-otthonokban-1389354

http://index.hu/belfold/2016/04/02/terror_es_sulyos_visszaelesek_egy_gyermekotthonban/

http://abcug.hu/evek-ota-panaszkodtak-ra-megis-kineveztek-a-godi-otthon-elere/

http://www.tabunyitogato.hu/cikkek/gyamhivatal/egy-baleset-is-oka-lehet-a-gyermek-kiemelesenek.html

http://goran.blog.hu/2017/03/15/alom-ovodabol_remalom

https://mno.hu/belfold/hetekre-bezarhatjak-a-gyerekeket-az-otthonokban-1389354

http://444.hu/2017/01/13/verte-es-rugdalta-a-fiatalokat-a-nagykanizsai-nevelointezet-rendesze

http://index.hu/belfold/2017/03/03/okollel_utotte_az_igazgato_a_gyerekek_fejet/

http://index.hu/belfold/2017/03/03/bantalmazhattak_a_gyerekeket_a_zalaegerszegi_gyermekotthonban/

http://www.szuloklapja.hu/kozossegi-elet/4263/ha-az-ovono-bantja-megalazza-a-gyermeket:-mik-a-bantalmazas-egyertelmu-jelei-milyen-jogi-lehetosegek-leteznek-ovodai-visszaelesek-eseten.htmlutm_source=hirlevel&utm_medium=email&utm_campaign=20170310hirlevel

 

Advertisements

4 thoughts on “Ami bűn a családban, az elfogadható-e az intézményben?

  1. Kicsit olyan végkicsengése van a cikknek, mintha védenéd a családon belüli erőszakot. Tudom, hogy nem teszed, és jól értem a mondanivalódat, de talán ez a kettős mérce és az intézményi visszaélések gyakorisága egy tőről fakad: az erőforrás hiány, a képzetlen, alulfizetett munkaerő, akinek egyszerűbb a dolga egy védtelen családdal szemben eljárni, mint egy teljes vértezetben felvonuló intézménnyel szemben.

    • Jól érted, nem a családon belüli erőszakot védem, hanem egyenlő elbánást követelek; bárki is bántalmazza a kiskorút, az feleljen érte (az ovistárs által elkövetett verekedés kivételével – itt a felnőtteknek kötelessége biztosítani a többi gyermek sértetlenségét).

      • Ez egy nagyon fontos téma. Ennek a folyamatnak (hogy a szülőkte a legapróbb dolgok alapján gyanakodni kezdenek, az intézmények dolgozóinak szentté avatása pedig folyamatban van…) az eredményét lehet pl. Norvégiában megfigyelni. Hihetetlen indokok alapján vesznek ki rajtaütésszerűen gyerekeket az egyébként normális családjukból, miközben az állami intézményekben v. nevelőszülőknél lévő gyerekek között elképesztő magas halálozási, öngyilkossági és bántalmazási adatok vannak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s