Igaz-e, hogy az otthonoktatás a gazdagok kiváltsága?

Mostanában, mikor a hétköznapjainkról készítek bejegyzést (nemsokára bepótolom az elmaradást, és felteszem a tavaszi és nyári összefoglalókat), oda szoktam írni, hogy melyik program került pénzbe, és melyik volt ingyenes (jobbára ingyenesek a programok).

Ez azért van, mert  kimondva vagy kimondatlanul sokan azt gondolják, hogy az otthonoktatás az a gazdagok kiváltsága, akik anyagi okokból korlátlan lehetőségeket tudnak biztosítani a gyerekeik számára (főleg a szabadidő tartalmas eltöltésére), bezzeg szegény többi szülők, csak irigykedve néznek az otthonoktatókra.

Egy táborban a Székelyföldön (tanulmányi versenyen nyerték)

Ez tévedés.

Az otthonoktatás semmivel sem kerül több pénzbe, mint az iskolába járás, sőt, szerintem olcsóbb. Ha az otthonoktatott gyerekek élete mégis színesebbnek látszik, az csak igyekezet kérdése. Ha az ember kellően nyitott szemmel jár, nagyon sok jó és olcsó/ingyenes programot lehet kifogni – a mi egyetlen előnyünk a többi családokkal szemben csupán az, hogy a gyerekeink délelőttönként is ráérnek.

A nagy gyerekeim jártak az önkormányzat által finanszírozott audiovizuális szakkörre, eljártak különböző múzeumok által megrendezett filmvetítésekre vagy előadásokra, voltak már egész napos szakmai rendezvényen a Duna Intézetben és a Richter Gyógyszergyárban, többször voltunk városbarátok által rendezett helytörténeti sétán (mind ingyenes program volt). Figyeljük az internetet, és rajta a felsőoktatási intézmények, könyvtárak, múzeumok, színházak, nemzeti parkok honlapjait, és lecsapunk, ha valami nekünk tetsző rendezvényt hirdetnek meg, de ismerősök is gyakran értesítenek valami különleges csemegéről. Ezenkívül kirándulni is szoktunk (nagycsaládos kedvezménnyel utazva).

 

Mivel én is kaptam több, fentebb említett kritikát (hogy az OO a gazdagok kiváltsága), ezek miatt egy ideig védekező álláspontba helyezkedtem, és mentegetőztem, hogy nem, ez nem igaz, ez csak a látszat….

Egy különleges koncert az Operában

Aztán elgondolkodtam: miért kéne védekeznem vagy szégyenkeznem amiatt, hogy a gyerekeink eljutnak egy-két szép helyre és érdekes programra? Szégyen, ha valaki regisztrál egy múzeum nyílt napjára? Vagy szégyen, ha valaki elviszi színházba a gyerekét?

És az szégyen-e, ha valaki zenére, nyelvórára, magántanárhoz járatja a gyerekeit? Megjegyzem, a jó(nak gondolt) anyagi helyzetet sem adják ám ingyen; általában nagy árat fizet a család azért, hogy az apuka jó(nak gondolt) fizetést visz haza, mert azért a pénzért bizony sokat kell a munkahelyen tartózkodni. Azt bezzeg senki nem látja és nem irigyli a gazdag(nak gondolt) családtól, hogy az apa alig látja a gyerekét, mert reggel még alszik, este meg már alszik a kicsi, mikor ő hazaér.

Egy hagyományőrző rendezvényen

Szerintem tehát nem szégyen, ha valaki becsületes munkával pénzt keres, és azt a gyerekére költi!

Egyébként az iskolába járó gyerekek legnagyobb része is eljut ám koncertre, színházba, különórákra, ők is járnak magántanárhoz. E gyerekek szüleinek mondja bárki is, hogy “jaj, ez az életforma csak kevesek kiváltsága”…?

Mi nem vagyunk különösebben jómódúak, de a gyerekek taníttatására, művelődésére nem sajnáljuk a pénzt, és ami van, azt rájuk költjük.  Igyekszünk jól beosztani azt, ami van: a mi gyerekeinknek nincsenek méregdrága telefonjaik, nem vásárolunk nekik különleges ketyeréket (pl. xbox-ot), és nem halmozzuk el őket az aktuális trend divatos ruháival. Az a pénz, amit ezekre a holmikra elment volna, inkább más, általunk hasznosabbnak tartott dologra fordítódik.

Egy botanikus kertben

Egy ideje a családtól is azt kérjük, hogy tárgyak (pl. játékok) helyett főleg tanulást adjanak a gyerekeknek születés- és névnapra. Talán azt gondolja valaki, hogy a gyerekeknek nem nagy öröm, hogy játék helyett német tanfolyamot kapnak ajándékba, de higgyétek el, a nagy gyerekeink már értékelik a megszerzett (vagy megszerzendő) tudást, és igenis örömmel mennek a kiszemelt workshopokra, más kurzusokra (pl. AfterEffects tanfolyamra). Nemrég közösen kitűztük magunk elé a célt: mindenkinek középfokú nyelvvizsgát kell szereznie németből és angolból – persze csak annak, akinek eddig ilyenje nem volt. (Kisfiunk kap egy kis haladékot.)

Ezért szégyenkeznem vagy mentegetőznöm kéne, vagy ezért járna a megbélyegzés..?

(A témához tartozik, és más írásban térek majd ki rá, hogy az otthonoktató családokban az egyik szülő általában “nem dolgozik”, így egy keresetből élnek. Sok kívülálló szemében, ez az eleven bizonyítéka a család dáriusi gazdagságának – pedig sokszor épp a szegénység bizonyítéka.)

 

Kirándulás

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s