Otthonoktató hétköznapok (2017 tavasz)

Még adós vagyok a tavaszi otthonoktató hétköznapjaink bemutatásával; habár távolabb költöztünk addigi lakóhelyünktől, szívünk visszahúz, és a barátok, meg a nagymama miatt is visszajárunk.

A nagy gyerekek egy baráti társasággal kirándulni mentek a Börzsönybe, ahol bepillantást nyertek egy tanya mindennapi életébe. Szép idő volt rájuk, szép volt a táj is.

A nagy gyerekek Erdélyben is voltak egy természetvédelmi táborban.
Magas Déva vára… A másik képen meg látszik, hogy felillett a tavaszban a télikabát, mert Erdélyben még esett a hó!
Sókiválás a Sóvidéken.
Zoológiai megfigyelés és a helyi gombavilág néhány példányának megfigyelése és begyűjtése preparálás végett
Kulturális értékeket is felkerestek, de jobbára a természet volt a figyelem középpontjában. Ennek a tavacskának a vize a sóférgektől ilyen vörös, ezeket az apró lényeket mikroszkópon is megnézték. Ezt a táborozást jutalomból kapták, egy tanulmányi versenyen elért első helyezésért cserébe.
Ezen a tavaszon többször kirándultunk más otthonoktató családokkal. Legutóbb hárman voltunk anyák 15 gyerekkel!

 

Egy koratavaszi kirándulás barátokkal: a gyerekek egy pókhálóba gabalyodott lódarazsat vettek észre, és sok munkával megszabadították a lábait a pókfonaltól.

A Vízműveknél rendezett nyílt napon bejárható volt Budapest legnagyobb víztározója – persze csak az után, hogy leeresztették belőle a vizet.​ Óriási élmény volt a hatalmas, földalatti csarnokban lézengeni, kiabálni (remek volt az akusztika)!

​​

Kirándulás Pilisborosjenőre, az Egri Vár romjaihoz.

   
Látogatás a Budai Arborétumban (a régi Kertészeti Egyetem botanikus kertje). Leírhatatlanul szép élmény volt a tavasz első sugaraiban sütkérezni, közben hallgatni a méhecskék dongását!

​​

Nádszálak, farönkök, melyek a méheknek szolgálnak lakásul – hosszú percekig elnéztük, ahogy ki s be járkáltak a rovarok. A másik képen az Arborétum biokertészete látható. Meg a fiam.

László Fülöp (Sir Philip Laub) festőművész palotájának megtekintése – sajnos csak kívülről. A művész szegény családba született, de tehetsége révén a világ egyik leghíresebb portréfestőjévé vált (megfestette a római pápát és az amerikai elnököt is).  Nemesi címet kapott Ferenc Józseftől, az angol király pedig lovaggá ütötte. Gótizáló műteremlakása az egyik legszebb épület Budapesten (Zichy Géza utca 10.).

Állófogadás a múzeumban:

Kiállításmegnyitó a Természettudományi Múzeumban. A lányom révén kerültünk oda; dolgozott ott egy projekten, amit most végre kiállítottak.

Ugyan mit ábrázolhatna az ünnepi torta, ha nem egy ásatást? Az egyik ismerős tudós mesélte, hogy a leletmentés során a csontokat tartalmazó területen meg kellett osztozniuk a tulajdonos szürkemarháival, amik legelészés közben gyanakodva kerülgették a régészeket, paleontológusokat.

Ha a tévéstáb hétköznap délelőtt múzeumban okosodó gyereket akar filmezni, kapóra jön nekik egy otthonoktatott gyerek. A kisfiamat megkérte az operatőr, hogy olvasson erről a tábláról, aztán meg játszania kellett az ásatást imitáló homokozóban.

Voltunk a Családok Világtalálkozóján is, erről készült egy külön bejegyzés. Mivel a fiam jól összebarátkozott a hoszteszekkel meg a takarítónőkkel, az esemény vége felé annyi fürt léggömböt hozott el, amennyit csak akart. A végén már osztogatta is a játszótéren az irigyen néző gyerekeknek!​

Játszóterezés után jól esik egy kis meleg étel; a legénykéim olyan éhesek voltak, hogy az se volt baj, hogy vegán étterembe tévedtünk be

Jót derültünk ezen a telhetetlen dolmányos varjún, akit egy parkban fényképeztünk le: a kiszórt kölesgolyó annyira megtetszett neki, hogy egyszerre akarta az összeset, ezért egy golyó mindig kiesett a csőréből. Sokat akar a varjú, de nem bírja a csőre – alakítottuk át az ismert mondást.

​​

Régóta meg akartuk nézni Gül baba emlékművét. Tavaly legalább csak le volt zárva (most is le van egyébként), de az idén már az odavezető utca is fel lett túrva, úgyhogy alig tudtunk evickélni a gödrök és a sitt között.

Fiunk a tavasz legvégén a Balatonon, a Hegyestű lábánál töltött el pár napot a barátaival, felnőtt társaság nélkül, egyikük családjának vízparti nyaralójában.​​

   
A gyerek elmondása szerint a húst nem tudták rendesen megsütni, rágós volt, de tartották magukat a mondáshoz: Ki mit főzött (sütött), egye meg!

Többen mondtátok, hogy szeretitek olvasni ezeket a beszámolókat a hétköznapjainkról, amit nagyon köszönök. Ez nekem nagy öröm, és meglepetés is, mert nem gondoltam volna, hogy a gyerekek élményei mások számára olyan nagyon érdekesek lehetnek (na jó, nyilván gondoltam, hiszen azért tettem közzé).

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s