Otthonoktató gondolatmorzsák XX.

Azt mondják a kétkedők, hogy az otthonoktatott gyerekek szocializálatlanok, emiatt gyámoltalanabbak és kevésbé életrevalóak, mint az iskolába járó társaik. Ez tévedés; a talpraesettség a személyiségtől függ, nem attól, hogy járt-e valaki iskolába.

Kisfiammal egy boltban vásároltunk, ahol a kiválasztott zoknikat odaadtam neki, aztán tovább csevegtem a fiatal eladóhölggyel. A lány még javában mutogatta az alsógatyákat (kétfiús anya vagyok), mikor odatévedt a szemem a pénztárra, ahol elképedve azt láttam, hogy a fiam áll a pult mögött, és épp kiszedte a zoknikból a lopásgátlót (látta már elégszer, hogy hogy kell odaérinteni a mágneshez), aztán elkezdi próbálgatni lehúzni a vonalkódot.

Ijedten szaladtam oda hozzá, nehogy még a pénztárt is kezelje. Dicséretet kapott, hogy milyen ügyes és szorgalmas volt, de megmondtam neki, hogy amíg nincs aláírt munkaszerződése a céggel, addig nem nyúlhat a kasszához és más műszerekhez.

Az eladólány felajánlotta, hogy ide jöhet nyári munkára pár év múlva, ha már feléri rendesen a pultokat (amilyen jó húsban van a fiam, a kellő súlya már megvan).

Búcsúzul kapott a hölgyektől – a fejsimogatáson kívül – egy szétszedett mágnest, hagy tanulmányozza, hogy működik a lopásgátló – ha már olyan jól kiművelte magát a mágnesekkel kapcsolatban.

A gyerek nemcsak a szolgáltatóiparban tevékenykedik szívesen, hanem a mezőgazdaságban is

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s