Felismerhetőek-e a külföldiek az öltözködésük alapján?

Egyik ismert divattervezőnk arról írt, hogy Bécsben járva elnézte az utcán sétáló embereket, és azt figyelte meg, hogy az osztrákok sokkal jobban öltözöttek, mint a magyarok.

Ezen már én is elgondolkodtam, és az én tapasztalatom is ez.

Amikor Budapesten a repülőtér közelében laktunk, gyakran láttunk a buszon frissen érkezett turistákat. Messziről lerítt róluk, hogy nem magyarok, és nemcsak azért, mert esetleg tejfelszőkék voltak, vagy mert gurulós bőröndjeik a repülőtársaságok által ráragasztott BUD címkével voltak ellátva, hanem azért is, mert nagyon jól voltak öltözve – legalábbis kiríttak jó minőségű és ízléses ruházatukkal a kispesti utazóközönség szürke tömegéből. (Persze, tudom, a külföldön is élnek szegényebb emberek, és Magyarországon is jómódúak; de akkor, ott a közlekedési eszközön a kontraszt mégis nagy volt.)

Magyarországon immár 27 éve megtörtént a rendszerváltás, azóta “szabad” világ van, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy jelen vannak a nagy nemzetközi divatcégek és más áruházláncok; elérhetőek tehát ugyanazok a ruhák, amiket bármelyik európai polgár visel – elvileg.

Azért írom, hogy elvileg, mert több oka is van annak, hogy ez nincs így.

Az első nyilvánvalóan anyagi: sokan, akiknek nemhogy ízléses tavaszi és téli kollekcióra, de sokszor még fűtésre és kenyérre sincs pénzük, nyilván nem fognak foglalkozni azzal, hogy mibe csomagolják a testüket – ne fagyjanak meg, az a lényeg. Ezért ezek az emberek örülnek, ha az olcsó (most már egyre drágább) távol-keleti boltokból fel tudnak öltözni.

A második oka a rosszul öltözöttségnek az lehet, hogy alig lehet kapni rendes, viselhető, szép ruhákat a magyar boltokban (vagy csak én nem jó helyen keresek)!

Tavaly szerettem volna magamnak venni pár holmit télire, ezért elmentünk egy budai (mégcsak nem is kispesti!) bevásárlóközpontba – azért Budán próbálkoztunk, mert azt gondoltuk, talán a kereskedők a helyi vásárlóközönség tehetségéhez igazítják az áruválasztékot. Végigjártuk az egészet, de semmit nem kaptam magamra, pedig se szélsőséges alakom, se szélsőséges ízlésem nincs.

A ruhák többsége hihetetlenül csúnya és igénytelen volt! Ollóval körbevágott, eldolgozatlan szélű pólók, tépett szárú vagy lyukas combú nadrágok, ocsmány kötött pulcsik nyamvadt szőrmegallérral, valószínűleg újrahasznosított PET palackból készült (tehát műszálas) blúzok kínálgatták magukat a boltokban.

Kizártnak tartom, hogy ez a szégyenteljes kollekció képezné le az európai divatot Milánótól Párizsig!

Barátnőm erre adott is egy magyarázatot: ismerőse egy nemzetközi street fashion cégnél dolgozott, és azt mondta, hogy Magyarországra (pontosabban Kelet- és Közép-Európába) az igénytelenebb és rosszabb minőségű holmikat viszik. Kicsit nyugatabbra sokkal jobb a kínálat, és ugyanaz a brand még nyugatabbra még szebb ruhákat árul, mert az igényes vásárlóközönséggel nem mernék a cégek megtenni, hogy csúnya árukészlettel szúrják ki a szemüket.

Emlékszem, mikor megérkezett Magyarországra az X. cég, nagyon szép és ízléses ruhákat árultak. Aztán ahogy telt az idő, a szép ruhák eltünedeztek, egyre hitványabb és ocsmányabb lett az árukészlet, lassacskán elszoktunk onnan. Nemcsak a portéka lett csúnyább, hanem az egész üzletet áthatotta az ott tárolt ruhák penetráns “gépolaj” (vagy milyen) szaga.

És még egy érdekes élményünk van az elégtelen ellátottsággal kapcsolatban: nadrágot kellett vennünk férjemnek, ami nem könnyű, mert elég nagy darab férfi. Bementünk egy jó nevű boltba, ahol hatalmas területen árulnak ruhákat.  Kértük az eladónőt, hogy adja elő a legnagyobb nadrágot. Ránézett férjemre, és lemondóan csóválta a fejét: az úrra való nadrágunk biztos nincs.  A “miért” kérdésre azt válaszolta, hogy egyáltalán nem tartanak nagyméretű ruhákat. Mivel a lakosságnak jó része nagy méretet hord, ez elég meglepően hangzott, mert ez azt jelenti, hogy az a cég nem tekinti potenciális vásárlónak a testesebb embereket.

De én is számtalanszor találkoztam már azzal a ténnyel, hogy nem kapok a méretemre ruhát, pedig azért “a világ legkövérebb nője” címtől nagyon-nagyon messze vagyok.

Mit lehet tenni?

1., Az ember legalább Bécsig utazik, és ott vásárol be magának.

2., Az ember (vagy a felesége) varr otthon, és felruházza a családot egyedi darabokkal.

3., Az ember használtruhába öltözik.

4., A magyarországi vásárlók naponta tízezernyi panaszos levéllel bombázzák a cégeket, és követelik, hogy árusítsanak nekik jó minőségű és szép ruhákat kicsitől a legnagyobb méretekig, ellenkező esetben bojkottálni fogják a cég üzleteit. Először, figyelmeztetésképpen csak a hét egy bizonyos napján nem költenek egy fillért sem az adott üzletben, később pedig hetekig tartják a bojkottot, mindaddig, amíg a magyarországi üzletek kínálata hajszálpontosan meg nem egyezik a párizsi boltok kínálatával.

Én a 4-es pontra látom a legkevesebb esélyt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

8 thoughts on “Felismerhetőek-e a külföldiek az öltözködésük alapján?

  1. És megint minden soroddal egyetértek.
    Nem csak ruha ugyan, de hasonló…
    Néhány éve Németországban töltöttünk pár hetet családostul. Ősz volt, rossz idő, muszájból vettünk néhány melegebb holmit magunknak olyan üzletben, ami nálunk is megtalálható – olcsóbban, jobb minőségben, mint itthon tehettük volna. Hazaindulás előtt bevásároltunk az Aldiban. Rengeteg dolgot, itthon sosem látott, saját márkás termékeket. Hazaérkezésünk után írtam az Aldinak, és megkérdeztem, nálunk miért nem kapok pl. a nagyon jó minőségű kávépárnákból, kecskesajtból, bármiből, ami ott az állandó kínálat részét képezi. Választ azóta sem kaptam…

    • Az már régóta ismert, hogy az élelmiszerből a hitványabbat kapják azok, akik Kelet- és Közép-Európában élnek, de mostanra kijelenthetjük, hogy ugyanez igaz a ruházatra.
      Tudatosságra lenne szükség, és összefogásra, hogy az eddig hátrányosan megkülönböztetett vásárlók is ugyanazt kapják, amit a nyugatabbra élők megkapnak.
      Vagy nem is…
      Ha ezek a multiláncok így bánnak velünk, és jelzik, hogy minket másodrendű vásárlóknak tartanak, lehet, hogy szakítani kéne velük.

  2. Ez sajnos az internetes vásárlásra is igaz. Rendeltem az Otto-tól ruhát. Vékony volt az anyag, 1 mosás után tekeredett a varrás. Az ujjatlan ruha két részből állt egy alsó fehér és egy felső szürke, zsebes volt egymásra téve elvileg az alsó fehérnek ki kellett volna lógnia a szürke felső alól – legalábbis a katalógus képen így nézett ki. Nálam nem lógott ki. Egyforma hosszú volt mind a két rész. A dolog érdekessége, hogy egy ismerősöm a TURIBAN vett egy ugyanilyen ruhát, ami külföldi bálás cuccokat árul.Ott túllógott az alsó a felsőn, vastagabb volt az anyag, volt tartása, és a két ruha össze volt varrva, megelőzendő az elcsúszkálást.

    • A Te tapasztalatod is azt mutatja, hoyg tényleg másodrendű vásárlók a kelet- és közép-európaiak, akár élelmiszerről, akár ruházatról van szó.

      • 2. ponthoz, az otthonvarráshoz.
        két éve, ősszel futottam bele dekorfüggöny vásárlás közben a következő jelenségbe:
        Gyönyörűséges, finom olasz anyag,1,40 széles, megveszem kiszámolva, hogy hányszor kell megvennem az ablak hosszát a dekorativ ráncoláshoz.
        Szabásnál észreveszem, hogy csak egy gyári széle van az anyagnak,ami egyben a szálirány is- ez szabásnál nagyon fontos. gyakorlatilag a 2.80 cm széles anyagot elfelezve, ugyanazért az árért árulták, mint az eredeti szélességűt, amiből a fele elég lett volna.

      • Szóval kettévágták az anyagot hosszában, és a felét árulták ugyanannyiért, mint az egészet…?
        Én nem tapasztaltam még ilyet, de sajnos el tudom képzelni, Magyarországon sokmindent meg lehet tenni következmények nélkül.

  3. Pontosan.
    Ez egy kisvárosi méteráruboltban történt.
    Később egy bp-i nagy üzlet honlapján ráakadtam az anyagra, és onnan tudom, hogy mennyi volt az eredeti ára.
    Megemlítettem a boltosnak, akinél vásároltam, és ő egyértelműen állította, hogy a nagykereskedelemtől így vásárolta. Ő még jobban fel volt háborodva, mint én, észre sem vette :-))
    Egyébként minőségi méterárut sem nagyon lehet kapni. Ringy-rongyból meg nem öröm a varrás.

    • Írtam egy másik bejegyzést is: https://almameter.wordpress.com/2017/10/24/felismerhetoek-e-a-kulfoldiek-az-oltozkodesuk-alapjan/
      Ebben épp arról van szó, hogy azt tapasztaltam, hogy Magyarországra rosszabb minőségű ruhákat szállítanak a nemzetközi cégek. Ezt a véleményt alátámasztották mások is, akik szintén erre a megállapításra jutottak, miután nyugaton bementek egy olyan áruházlánc üzletébe, amely Magyarországon is jelen van.
      Te is azt mondod most, hogy nehezen lehet minőségi máterárut kapni Magyarországon.
      Régebben, mikor többet varrtam, jobban ráláttam a méterárukra, és azt gondolom, hogy igen, a Burdában vagy más magazinokban látott alapanyagok sokkal szebbek, ilyeneket valahogy magyarországi vásárlással nem könnyű előállítani.
      Illetve… ha lehet is kapni szép és jó minőségű anyagot, akkor az méregdrága.

Hozzászólás a(z) almameter bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s