Száműzött anyák…?

Barátnőmmel beszélgettem a minap, és említette, hogy az édesanyja annakidején, csak a házuk környékére tudott kimozdulni, messzebbre nem tudott elmenni, mert az óriási babakocsi nem fért fel se a buszra, se be az autóba.

Ezen már én is gonodlkodtam, hogy mikor a mi korosztályunk kicsi volt, anyáink vajon hogyan jártak el otthonról? Hiszen akkor még nem voltak a közlekedési eszközök úgy kialakítva, hogy babakocsival (kerekesszékkel) is használni lehessen őket, és babahordozó sem volt. Sok anya tehát kénytelen volt a karjában cipelni a kicsijét.

Jut eszembe: babahordozás.

Tekintve, hogy kisvárosi utcánkban mekkora megrökönyödést váltott ki a 2000-es évek legelején az, hogy kendőben hordoztam a lányomat – nagymamám ki is jelentette, hogy ő szégyelli, hogy úgy nézek ki, mint egy menekült -, bele se merek gondolni, mi lett volna, ha egy anya a 70-es, 80-as években merészkedett volna  ki hordozóval az utcára….

Akkoriban a társadalom nem volt gyerekbarát; nemcsak a közlekedés, hanem a gyerekkel való puszta lét is sokkal nehezebb volt. Az anyák nemcsak a nehezített közlekedés miatt mozdultak ki keveset, hanem azért is, mert gondot okozhatott nekik a gyerek útközbeni megetetése is. Mivel akkoriban nem tartották olyan fontosnak az anyatejes táplálást, mint mostanában (megkockáztatom, még divat is volt tápszerezni a gyereket, mert az biztos jobb), senki nem pepecselt a tápszerrel útközben, úgyhogy sokan inkább el se mentek otthonról, vagy ha igen, csak etetéstől etetésig voltak oda.

A nyilvános szoptatás se volt szokás, szerintem elképzelhetetlen lett volna akkoriban, hogy valaki egy utcai padon tegye mellre a babáját.

Anyukám elmondása szerint a társadalom el is várta a nőktől, hogy akinek kicsi gyereke van, az ne járkáljon sehova (azért kapja a gyes-t), akkoriban az anyák többsége tisztességtudóan, kirekesztve kuksolt otthon.

A mai anyáknak jóval könnyebb!

A közlekedési eszközök többsége alkalmas arra, hogy babakocisval is használják őket, de különböző hordozók közül is lehet választani. A közösségi tereken pelenkázó és szoptatóhelységek vannak, és egyáltalán… a társadalaom jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy mindenütt jelen vannak az anyák a csecsemőikkel. Elő-előfordul ugyan, hogy egy túlbuzgó biztonsági őr leszidja a nyilvános helyen szoptató asszonyt, de az az intézmény meg is nézheti magát, mikor a felháborodott anyák válaszként szoptatós flashmobot szerveznek oda tiltakozásképpen.

Rengeteg program van a kisgyerekes anyák számára, komoly iparágak is épültek rájuk (baba-mama jóga, játszóházak, zenés foglalkozások, kismama és babaruha börze, várótermekben játszósarok a kicsiknek, stb.) – senki nem rökönyödik meg azon, ha kisgyerekes  anyát lát biciklizni, egyetemre járni, étteremben vacsorázni.

Napjaink fiatal anyái tehát nincsenek kirekesztve semmiből csak azért, mert babájuk van. Nyilván még mindig lenne hova fejlődni, de nem panaszkodhatunk; sokkal jobb a helyzetünk, mint anyáinknak volt!

A végére egy érdekesség: így oldották meg a 60-as években a babakocsik szállítását a buszokon:

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s