A kisfiú, akinek nem kellett megtanulnia a szorzótáblát

Ez a kisfiú a mi fiunk, és a cím majdnem igaz.

Nagyfiunkkal kapcsolatos kellemetlen iskolai élményünk, hogy egyszer azt vettük észre: megjelent az ellenőrzőjében vagy 8 egyes matekból. Mikor rákérdeztünk, hogy mi a csuda ez, a tanító azt felete, hogy röpdolgozatot írt az osztály. Ez a követlezőképpen nézett ki: a tanítónő 5 másodpercenként diktált egy-egy  szorzatot, a gyerekeknek csak az eredményt volt szabad leírniuk a papírra. Fiunk már az első szorzatnál kifutott az időből, tehát 5 mp-nél többet piszmogott a megoldással (esetleg még gondolkodott is rajta), így a második feladványt nem hallotta, mert még az első megoldásán járt az esze. A harmadiknál végképp elcsúszott az idővel, és esélye se volt arra, hogy mind a 10-et megoldja. Ezt a módszert mi nagyon kegyetlennek találtuk; mi az, hogy a tanító stopperórával a kezében dresszírozza a másodikosokat? Miért bűn, ha valaki 5 mp-nél hosszabban gondolkodik a feladványon?

Talán emiatt a rossz élmény miatt határoztuk el, hogy nálunk nem lesz magolás, és itthon “nem kell” megtanulni a szorzótáblát, inkább a gyakorlatban fogunk bízni, és abban, hogy ha kellően sokszor látja, hallja és írja le a szorzatokat, akkor előbb-utóbb magától is megtanulja a dolgot, anélkül, hogy szekálnám a kikérdezéssel.

Készítettem a fiunknak kartonból egy hatalmas szorzótáblát, különböző színekkel felírtam rá a szorzásokat 1-től 10-ig. Ezt SZABAD használni a feladatok megoldásakor. És ha netán nyűglődik a gyerek, hogy nem akar feladatokat megoldani, akkor azt tudjuk neki mondani, hogy igazán nem nagy munka a táblázatból kikeresgélni a megoldásokat, az iskolában ezt fejből kellene tudni, ott nem lehet puskázni. Mikor játékosan egymást kérdezgetjük körben ülve, előtte akkor is kint lehet a táblája, és abból ad fel nekünk feladványokat (vagy mi adunk neki).

Amit nem tudott, azt kiraktuk a tojástartós-zsetonos módszerrel, ami azért jó, mert szemléletesebb, ahogy látja, hogy hogyan töltjük fel a tízes egységeket. A szorzatokat másképp is kirakjuk zsetonból, vagy kupakból, hogy lássa, hogy is néz ki, ha 7 sorban van 5-5 zseton (5 X 7).

Arra számítottunk, hogy annyit fogja nézegetni a táblát, hogy magától meg fogja tanulni az egészet.

A számításunk be is vált, mert mikor el volt veszve a táblája (és nem mi tüntettük el, tényleg elveszett egy időre), akkor a gyerek kénytelen volt fejből dolgozni, és az derült ki, hogy a szorzatok jó részét már tudja!

Reméltük, hogy olyan sokat fogja feladatmegoldás közben nézegetni a szorzótáblát, és olyan sokszor fogja hangosan kimondani a szorzatokat, és az ellenőrzéskor mi is hangosan ismételjük a jó megoldásokat, és a szorzatokat felcserélt tagokkal is elmondjuk, hogy előbb-utóbb meg fogja őket jegyezni a gyerek.

Egyszer otthonoktatás-kritikusok megkérdezték:

– És a szorzótáblával hogy álltok?.

A gyerek azt válaszolta:

– Ó, anya azt mondta, hogy azt nekem nem kell megtanulnom! – én meg csak álltam a szörnyülködő tekintetetek kereszttüzében.

 

 

 

 

 

4 thoughts on “A kisfiú, akinek nem kellett megtanulnia a szorzótáblát

  1. Igen, ez az iskolarendszerünk legnagyobb bűne alsóban: nincs idő az alapok begyakorlására. Menni kell, haladni kell, jegy kell. Sajnos igaz ez az olvasásra is.

    • Otthon oktatva nemcsak a szorzótáblára, hanem az írás és olvasás elsajátítására jut elegendő idő!
      Épp a blogom bejegyzéseiből jöttem rá, hogy a kicsivel már vagy három éve elkezdtük a betűk tanulását. Nem szeptembertől karácsonyig kellett megtanulnia, hanem évek alatt!

  2. Nem is értem minek kell a második-harmadikos tananyagba olyan plusz anyagok (római számok, mértékegységek átváltása és sorolhatnám stb…) amit később röhögve megtanulna, mert érettebb lesz rá és tudatosabb…..az első években max. magolni lehet ezeket és közben elveszik az időt a tényleg fontos alapoktól….mi is otthontanulók vagyunk és őszintén megmondom gyomoridegem van, mert látom, hogy nem tart ott a másodikos gyerekem, hogy mindent megértsen és nagyon nehéz vele megtaníttatni…..miért nem lehet 8. végén egy egyszeri vizsgát tennie minden gyereknek és addig csak készülnének, tanulnának mindenféle erőszak és rohamtempó nélkül???? Tiszta idióta ez a követelményszint…..

    • Megértelek, én is úgy érzem, hogy az évi két vizsga nagyon korlátozza a szabad tanulást, és olyan dolgokra is rákényszerít, amit szívem szerint nem tennék meg.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s