5+1 dolog, amit nem szeretek az adventi időszakban

1., Nem szeretem, hogy a boltokban, az utcákon, a plakátokon és a reklámokban erőszakosan tolják az arcomba, hogy itt az advent, és nekem most ünnepi hangulatba – no és vásárlási lázba – kéne kerülnöm.

Úgy tűnik, a boltok egyre hamarabb öltöznek karácsonyi díszbe. Elég groteszk volt, mikor egy különösen enyhe novemberben a bevásárlóközpontban láttam egy melegvérű fiatalembert, aki rövidnadrágban sétált el a karácsonyi díszítések előtt!

2., Nem tetszik, hogy a valamikori hagyományunkból multikulturális giccs-özön lett, és egyre több – eddig számunkra idegen – új elem kéredzkedik be a karácsonyi eszköztárunkba. Mikulássapka, elf (tudjátok, az a manó csíkos zokniban meg piros galléros zöld ruhában), kandalló párkányára akasztható színes harisnyák, csúnya rénszarvasos férfipulóverek,  grincsfák…

Újabban egész karácsonyig jelen van a Mikulás, holott az a mi kultúránkban csak egyetlen napon, december 6-án jön el közénk! Ráadásul hol van már a hosszú köntös és a pásztorbot? A ruhája is amerikai mintára készült: rövid, derékon övvel összefogott kabátot visel.

A bevásárlóközpontokban megjelentek azok a meleg hangulatot árasztó berendezett szobák (kandalló, süppedős fotel), amikben ül egy beöltözött, mély hangú, nagy darab, idegen férfi maszkban, aki az ölébe veszi az ambíciózus szülők gyerekeit. Soha nem fogom megérteni, hogy a szülőknek miért éri meg egy giccses fénykép miatt traumatizálni a gyereket.

3., Nem tetszik,  hogy ilyenkor kampányszerűen lesz mindenki jótékony. Természetesen nagyon jó, hogy az ünnepre meleg ételt kapnak a hajléktalanok, és az is jó, hogy önzetlen emberek a nélkülöző gyerekek karácsonyfája alá teszik azokat az áhított tárgyakat, amikkel a szüleik nem tudják meglepni őket.

De január 24-én ki gondoskodik a szegény gyerekekről? És ki biztosít a didergő hajléktalanoknak meghitt estéket meleg étellel és ajándékkal?

És február 24-én miért nem kedveskedünk cipősdoboznyi ajándékkal a rászorulóknak…?

Képmutatónak érzem azt, hogy a társadalomból csak karácsonykor jön elő a szociális érzékenység.

4., Van egy nagyon ismert és közkedvelt karácsonyi ének, amit én nem szeretek hallgatni. Ki lehet üldözni a világból ezzel a dallammal.

5., Ilyenkor mindenki kiposztolja a közösségi oldalakra az adventi koszorúját, az adventi naptárját, a készülődését, a karácsonyfáját és az ünnepi ebédjét. (Minek lépek be a fb-ra, ha sokallom? – kérdezheti erre valaki…) Vannak obligát ünnepi ételek is: bejgli, hal, kocsonya, sült pulyka. Nálunk nincs hagyományos ünnepi vacsora; mindig azt főzök, amit a család kér (pl. brassóit, vagy ludaskását). Egyik évben kisfiam paprikás krumplit kívánt. Hm… Miért ne? Nagyon finom lett, de hogy nézett volna ki, ha kiposztolom a közösségi oldalamra a sok ételköltemény mellé?

+1., Nem tetszik, hogy minden a fogyasztásról szól, és az ünnep elvesztette eredeti mondanivalóját. Ki beszél ma már advent kapcsán Jézus eljöveteléről…?

6 thoughts on “5+1 dolog, amit nem szeretek az adventi időszakban

  1. Szerintem mindenki úgy ünnepelje a karácsonyt, ahogy jólesik neki.

    El lehet zárkózni a változások elől, de a TV, az internet világában minden gyorsabban terjed. Nagyon kényelmes egy pillanat alatt utánanézni valaminek, de ugyanígy más szokásokat is megismerünk. Ha tetszik, magunkévá tehetjük.

    A karácsonyfa állítás, a bejgli sem magyar szokás eredetileg. De beszivárgott hozzánk, s valószínűleg megtetszett az akkor élt embereknek. Vajon mennyi idő után érzünk magunkénak egy szokást, egy fűszert, egy ruhát? A paradicsom, a krumpli, a bors, stb már “magyar” élelmiszer? Vagy kár volt “behozni”? A falunapok helyét szinte átvették a “fesztiválok”: lecsó-, kolbász-, és pálinka fesztivál.

    Én úgy gondolom, kinek mi mennyire tetszik, beépíthet az életébe egy-egy új szokást. Mi pl. megünnepeljük Szent Iván éjszakáját, szalonnát sütünk a szomszédokkal, s megbeszéljük, hogy innentől már rövidülnek a nappalok, közeledik a karácsony … 😀 A Halloween inkább egy iskolai “másfajta” farsang lett számunkra (angolos iskoláról beszélünk, így tanulnak az angol kultúráról is). Nekünk a Valentin-nap nem jön be, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz egy olyan megközelítése, ami nekünk is emészthető lenne. És örülnék, ha nálunk is lenne valamennyire cseresznyefa virágzás ünnepe, hiszen Magyarországon van rengeteg cseresznyefa.

    Hidd el: Jézus eljöveteléről mindig is beszéltek – a hívők. 🙂 Ettől függetlenül türelmes és elfogadó mindenki lehet a mások ünnepi szokásaival kapcsolatban. A hegyre tetejére nem csak egy út vezet…

    • Mástól is megkaptam, hogy az általam felsorolt dolgok szerencsére nem kötelezőek.
      És nem is azt mondtam, hogy “tiltsák be az elfes motívumokat”, hanem azt, hogy nem tetszenek bizonyos trendek.
      És ha már nagyon csömöröm van a mások adventi naptáraitól a fb-on, akkor vagy nem lépek be, vagy tovább pörgetek.
      Nekem furcsa ez a hirtelen ránk szakadt sok új elem. És elgondolkodom… vajon más népek kultúrája is ennyit változik, amennyit változik a miénk? Mások is vesznek fel új szokásokat..?

  2. Jó, hogy leírtad ezeket, alig van már, aki ki meri mondani, hogy szent dologból üzletet csinálni nem helyes. Ellentétben a bejglivel, a paradicsommal, a fesztiválokkal, és minden új szokással, ez sokak jóérzését sérti. Szerintem igazán tiszteletben lehetne tartani, hogy keresztények is vannak a világon. A télapózás konkrétan nekem is minden évben gondot okoz. A gyereknek újra és újra elmeséljük a myrai püspök történetét, de az oviban bezsongatják a télapóra. A múlt héten is módszeresen töltötték a fejüket a mindentlátó-mindenható mindenekfelettálló csodatevő istenpótlóval. Nem csak várják, hanem az összes foglalkozás erre épül. (Egyelőre kólát inni nem kötelező.) Mindenesetre az idén erre a hétre beteget jelentettünk.

    • Nekem a Télapó/Mikulás témában már a megnevezés is aggályos: a háború előtt Mikulásnak hívták, 1945 után pedig megkreálták a Télapó figuráját (nyilván az orosz/szovjet Gyed Maróz mintájára); talán a Mikulás túl klerikálisnak hangzott.
      Igen, az ünnepeinkre rátelepszik az ideológia vagy az üzleti érdek.
      Most a legfontosabb: minél több fogyasztásra serkenteni az embereket.

  3. Nagyon igazad van! Mi 2-3 éve nem csinálunk karácsonyi menüt (nem akarok idegeskedni, hogy sikerül- e vagy sem), hanem amit hétköznap szoktunk, és szeretünk. Idén gombakrém leves, aranygaluska vaníliasodóval lesz. Ajándékot nem veszünk a rokonságnak, hanem házilag készített sütit viszünk egymásnak, amit közösen elfogyasztunk és élvezzük az együttlétet. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy olasz család, nagy a hangzavar. 😂 Ja, és az idén még társasjátékozni is fogunk!

    • Én is valami olyasmit akartam akartam elmondani ezzel a bejegyzéssel, hogy mennyire átértékelődött az ünnep, és a hangsúly a szakralitásról áthelyeződött az üzletre, a fogyasztásra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s