Otthonoktató gondolatmorzsák XXV.

Mivel az egész család komolyan veszi mostanában a nyelvtanulást (mi, felnőttek egyelőre komolyabban, mint az élettani lustaságban szenvedő – és emiatt enyhébb elbírálásban részesülő – gyerekek), nagyon megörültem, mikor egy könyvtár felszámolásakor az ingyenesen elvihető holmik között haladó orosz nyelvkönyvre (és sok más kincsre) bukkantam.

Éljen, felfrissíthetem az orosztudásomat, és talán a gyerekek tanulásának is új löketet tudok adni!

Itthon elkezdtem lapozgatni a könyvet, és alábbhagyott a lelkesedésem.

A történet szerint egy magyar diákcsoport érkezik a Szovjetunióba, és a vendéglátók különböző helyekre viszik el őket: kolhozba, falura, városi üzembe, egy modern poliklinikára – ezek voltak az egyes leckék.

Az még hagyján, hogy a felsorolt szavak némelyike olyan dolgot jelöl, ami már nem is használatos, (lendülőkerék, levélpapír, távirat, petróleumlámpa), a nagyobb baj, hogy a szó-anyag ideológiailag erősen átitatott.

Van értelme megtanulni olyan fogalmakat, mint pl. “a Munka Vörös Zászlórendjével kitüntetett élmunkás brigád”, “szocialista munkafelajánlás” vagy “össz-szövetségi villamosítási program”?

Lehet, hogy inkább a történelemtanulásnál kéne használnunk ezt a könyvet?

Aki jobban és élénkebben (melegebben) dolgozott, annak még az ünnep is fényesebb

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s