Pillanatképek a magyar egészségügyből

1. kép

A szülész épp a magzatburkot repeszti, fél keze a hüvelyemben van, mikor csöng a telefonja. Felveszi a másik kezével, mert látja, hogy a magánbetege keresi. Mivel szinte “lóg ki belőlem”, elég közelről hallgathatom a beszélgetésüket: a hölgy külföldi útra készül, és arról érdeklődik, hogy a repülhet-e az ötödik hónapban.

2. kép:

Gyermekem náthás. Nem vészes, de mivel akkor még kellett az iskolába az igazolás, el kell vinnem az orvoshoz. Ő: Anya, írok fel antibiotikumot. Én megrökönyödve nézek rá: Náthára??? Jó, ha anya nem akarja, akkor nem írok fel… – visszakozik a doktor.

3. kép

EKG-ra kell mennem. Az asszisztensnő rámutat a vizsgálóágyra: Feküdjön ide félmeztelenül! Viszolyogva nézem az ágyon lévő gyűrött és mocskos lepedőt, amit szemmel láthatóan napok óta nem cseréltek le. Végül belefekszem.

4. kép

Gyermekemnek veseultrahangra van szüksége. Reszket, izgul, ahogy bemegyünk a rendelőbe. Lefekszik az ágyra, az orvos a testére helyezi a vizsgálófejet. Bohóckodni kezdek a gyereknek: Hűű… de gyönyörű veséd van, én még ilyen szép vesét nem is láttam! Az orvos pikírten megszólal: Anya már csak tudja is, milyen egy vese! Elszomorodom… Az orvos nem vette észre, hogy a gyerek feszültségét próbáltam oldani, és nem is volt ebben partner.

5. kép

Fáj a térdem. Mivel visszatérő problémáról van szó, elhatározom, hogy végre kivizsgáltatom magam, és elmegyek a körzeti rendelőbe. Az orvos nézi a röntgenképet, és csak hümmög: középsúlyos degeneratív ízületi betegség. Mutatja a felvételen, hogy hol nem fejlődött ki rendesen a csontom – este meg is gyanúsítom anyámat, hogy biztos cigizett, mikor terhes volt velem. Barátnőm unszolására elmegyek egy ortopéd orvos ismerőséhez is, aki ezt mondja: ez a térdkalács olyan tökéletes, hogy én is elfogadnám magamnak. 1 szavazat tehát arra, hogy rossz a térdem, 1 meg arra, hogy jó.

6. kép

Epegörcs miatt az ügyeleten kötöttem ki. Az orvos gondterhelten nézi a vérvizsgálat eredményét, amin a nemtudommilyen értékem kiugróan magas. Ott helyben elküld egy kollégához, aki szintén hümmög, majd elmondja: valószínűleg zsírmájam van. Megijedek. Az orvos nyugtat: ne aggódjak, egy kiváló kollégája zsírmájspecialista, talán tud fogadni. Mit ad Isten, tényleg tud fogadni. Az első vizsgálat után kapok is időpontot a következőre. Időközben azonban rászántam magam, hogy mégis kivetessem az epém.  A műtét utáni kontrollon megkérdezem a sebészt: Ugye látta a májamat a laparoszkópos műtét közben? Igen. És egészségesnek találta? Teljes mértékben. Akkor vajon mért volt az epegörcs után olyan magas a nemtudommilyen értékem? Ó, ez teljesen természetes reakció: a szervezet így reagál a görcsre – mondja.
Hm… Nem megyek el második vizsgálatra a zsírmájas orvoshoz.

7. kép

Kisfiam este erős fülfájásra panaszkodott. Mivel másnap reggel táborba kellett volna indulnia, nem ért rá a dolog, ezért elvittem a közeli kórház fülészetére. Ott töltöttünk a tömegben vagy 3-4 órát, de ez idő alatt csak két beteg jutott be. A nővérek nem voltak hajlandóak információt adni, hogy érdemes-e várakoznunk. Valaki mégis kiszedte egy ápolónőből, hogy az orvos reggelig operál, ezért éjfél körül eljöttünk. Eljött az a napok óta lázas férfi is, akinek a körzeti rendelőben azt mondták, hogy azonnal ki kell venni a gyulladt manduláját. És azt a beteget is szélnek eresztették, akinek valami bűzös váladék folyt a füléből, de hiába akart, nem tudott orvos szeme elé kerülni. Én nem hittem el, amit az egyik elkeseredett beteg állított, hogy az osztályra bejárkáló civilek nem beteglátogatók voltak, ahogy mi hittük, hanem az ügyeletes orvos magánbetegei.

8. kép

Második gyemekem pár hónapos magzat volt, mikor egy bizonyos probléma lépett fel nálam, ezért bementem a szakrendelőbe. Az orvos csak csóválta a fejét, ahogy nézte az ultrahang képernyőjét, majd azt mondta, hogy sajnos nem tud semmit mondani a magzat állapotáról, mert ez a kincstári ultrahang nagyon rossz minőségű képet ad, de ha kíváncsi vagyok, hogy mi a helyzet, keressem fel este a magánrendelőjében, neki első osztályú gépe van, ott rögtön meg tudja mondani, hogy baja van-e a babának.

9. kép

Gyerekem kezén vírusos szemölcsök vannak. Elviszem a bőrgyógyászatra, ahol – mivel nem volt időpontunk – 3 órát várakozunk. A fagyasztás fájdalmas, de a gyerek állja. Sajnos a szemölcsök nem múltak el, ezért újabb maratoni várakozás után ismét fagyasztják a gyerek kezét. Aztán még egyszer, és még egyszer. Az utolsó alkalommal már egy kis szóváltásra kerül sor, mert a gyerek ellenáll; igaza van, minek szenvedjen feleslegesen? Fájdalmas kezelések nélkül is lehet szemölcsös a keze.
Megelégeljük, és elvisszük egy magánrendelésre, ahol érzéstelenítést alkalmazva hosszas munkával az orvos egyenként kimetszi a szemölcsöket – 10.000 forintért. Azóta is makulátlan a fiam keze.

10. kép

Első gyerekem születése. A fogadott orvosom reggel óta bent van velem, egyre idegesebb, óránként jön “megvizsgálni”, közben pokoli fájdalmat okoz; csak később jövök rá, hogy kézzel tágította a méhszájat. Végre, végre itt a kitolás! Kiabálás, sürgés forgás, és egyszercsak azt veszem észre, hogy az addig ott sertepertélő másik szülész hirtelen keresztben rám fekszik, és az alkarjával nyomja ki belőlem a gyereket. Alig kapok levegőt, úgy érzem, szétszakadok. Átlagos volt a baba, és a csípőm kifejezetten széles, semmi nem indokolta, hogy így kinyomják a gyereket. Talán biztosra akart menni orvosunk: nemcsak kézzel siettette a tágulást, hanem kollégiális segítséggel is a kitolást.

11. kép

Rutin tüdőszűrés után visszahívnak: folt van a tüdőmön. Épp aznap vagyok 25 éves – anyám zokogásban tör ki, ahogy elmesélem neki a foltot, és én se vagyok épp nyugodt. Elkezdenek kivizsgálni: többféle izotópvizsgálat, CT, újabb röntgen. A tüdőgondozó orvosa már rosszul van, mikor viszem neki az aktuális leletet, mert fogalma sincs, mi bajom van; nekem is szegezi: “mondja meg, mit csináljak én magával?”. A vizsgálatok elhúzódnak, kezdek rámenni: halálfélelmem van, ahogy az időm nagy részét különböző kórházak folyosóján és vizsgálóiban töltöm. Végül idős főnökasszonyom elégeli meg a sok hiányzást, és beprotezsál családi barátjukhoz, egy híres tüdőgyógyászhoz. Az öreg doktorbácsi ránéz a leleteimre, meg is vizsgál, aztán azt mondja: nyugodjon meg, ez a folt egy lábon kihordott tüdőgyulladás hege. Ráment az életemből jó pár hónap, mire megkaptam ezt a diagnózist.

A felhasznált karikatúrák amerikai grafikusok munkái.

Reklámok

One thought on “Pillanatképek a magyar egészségügyből

  1. Elképesztő.
    Az ember nem vár kacsalábonforgó kórházi ágyat, csak becsületesen elvégzett munkát, emberséget, és egy csepp együttérzést. Ez ugyebár nem pénzkérdés.
    Hányszor kötöztem újra a gyereket a baleseti sebész után, hányszor mentünk a röntgenképpel máshová, ahol kiderült, hogy mégiscsak el van törve. Tisztelet a kivételnek.
    Jozefin

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s