Otthonoktató hétköznapok – 2017 ősze

Ha van olyan, hogy slow travel (amikor az utazók huzamosabb időt töltenek a megismerni kívánt helyen), akkor kell, hogy legyen “slow kirándulás” is. Ennek keretében – az otthonoktatásnak köszönhetően – minden látnivalóra elég időt tudunk szánni. Hétköznap délelőtt sehol nem volt tömeg, kényelmesen meg tudtunk mindent nézni. A gyerekek annyi ideig időztek egy-egy helyszínen (a múzeumokban), amíg csak akartak.

Az ősz egy kellemes túrával kezdődött: otthonoktató ismerősökkel élveztük a szép időt.

Aztán Aquincumban töltöttünk el egy teljes napot, szintén otthonoktató barátokkal. A gyerekek óriásit játszottak a romok között!

​​Kisfiam egy vitrin mögül mutatja nekem, hogy valami érdekes tárgyra bukkant. A másik képen pedig római polgároknak beöltözve virtuális sétát tesznek Aquincumban; itt egy nő ruházatát állítják össze.

Fiam egy jómódú polgár rekonstruált háza előtt ücsörög. A ház korabeli módon van berendezve; nagyon érdekes!

​Aquincumban a játszótér is különleges!​

   

Látogatás a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Nem volt ránk szép idő, hol esett, hol meg csak készült esni.​​​Nagyfiam a fóka úszótechnikájában gyönyörködik. A másik képen a Varázshegy egyik feladata, a csontkirakó (egy testre fel kell helyezni a megfelelő helyre a csonokat). Olyan töményen adják ott az információt az élővilágról, hogy jó időre letudtuk a környezetismeretet.

Az afrikai kunyhóban ettük meg a tízórainkat, közben be-bepillantottak az ablakon a zsiráfok. A másik képen egy képzeletbeli trópusi esőerdőben járkálnak a fiaim.​

Hárfakoncert és hangszerbemutató

Egy gyönyörű kirándulás az őszi erdőben, ezúttal szűk családi körben.​

Egy különleges és spontán alkalom: a Várban lófráltunk, mikor gondoltam egyet, és bementem a levéltárba megkérdezni, hogy van-e náluk épületbejárás. Véletlenül volt, és épp 20 perc múlva indult a túra! Kár lett volna kihagyni az alkalmat; a levéltár páratlanul szép belülről is, ráadásul sok érdekességet mesélt az idegenvezető!

​Mivel itt minden a magyar írásbeliségről szól, alkalmunk volt kipróbálni a száraz pecsétnyomást, és az írógépen való gépelést. Kisebb zavar keletkezett az erőben, mikor kiderült, hogy elfogyott a sirály papír, de fiam intézkedett, és a teremőrtől kért (elvett…?) prospektust fűzte be a gépbe, az üres oldalával felfele.​ Mindent a tapasztalati tanulásért!

A caporettói áttörés 100. évfordulójára rendezett megemlékezésen is részt vettünk.​

Ismerkedés Óbudával.

A valamikori folyamőrlaktanya épületének falán márványtábla őrzi a Monarchia matrózainak emlékét.

Óbudai kirándulásunk kiemelt célja a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum volt. Nem számítottunk arra, hogy a múzeum anyaga ilyen erős, érdekes, és informatív lesz!

Látható berendezett hotelszoba az 1900-as évek elejéről, kockás abroszos kisvendéglő, elegáns éttermi belső, cukrászda kasszírnővel, nagypolgári ebédlő pazarul megterített asztallal. Bemutatnak különböző profilú boltokat többféle korból (100 éves vaskereskedés, meg közért a 70-es évekből). Még “talponálló” kocsma is van! Legjobban talán az a 30-as évekből való polgári lakás tetszett, aminek minden helysége korhűen volt berendezve! Itt láttunk végre jégszekrényt!

Sok érdekesség volt ezeken kívül is: hogyan kell staniclit hajtogatni, hány mérő egy icce, hogy kell megteríteni az elegáns és kevésbé elegáns étterem asztalát, és végre láttak a gyerekek élőben bolti kávédarálót – ezt addig csak az én elmesélésemből ismerték. (Gyerekkorom kedves emléke a szemes kávé ledarálása a boltban.)​

Ebben az épületben lakott egyébként Krúdy Gyula is; az író emlékét két berendezett szoba őrzi.

Egy háború előtti papírbolt rajzszög-kínálata

A Magyar Tudományos Akadémia épülete havonta egyszer ingyenesen látogatható (pontosabban az ott őrzött festményeket lehet megtekinteni).


​​

Megemlékeztünk az 56-os forradalom leveréséről is.

Először hangverseny volt a Bazilikában, aztán pedig gyertyagyújtás és fényfestés. Mivel a hangversenyen részt vettek politikusok is, komoly beléptetés volt a templom előtt. Fiam akkor épp 56-os forradalmárnak volt beöltözve, ezért nemzetiszínű karszalagot viselt, a derekán pedig egy pisztolytáskában játékpisztoly lapult; emiatt majdnem ránkhívták a tűzszerészeket. Kalandunk szerencsésen zárult.​

Földtudományos Forgatag a Természettudományi Múzeumban

Az előcsarnokban kiállított bálnacsontváz megperzselődött az 56-os forradalomban. Így, alulnézetből látszanak az égésnyomok.

Az egyik kiállító intézmény hozott egy mázsa folyami (tengeri?) törmeléket, amiből a gyerekek kedvükre válogathattak apró csigaházakat. A leletet haza is lehetett vinni.

A nagy gyerekek egész napos rendezvényen voltak egy kutatóintézet nyílt napján, ahol sok előadást hallgattak a környezetvédelemmel és a vízgazdálkodással kapcsolatban. (A kép illusztráció, hiába kötöttem a lelkükre, nem készítettek fényképet.)

És a lányom több napot töltött egy vidéki nagyvárosban, egy tanulmányi versenyen. Eddig indulók voltak a versenyen az öccsével (mindig nyertek is), most már szervezőként volt jelen, ő volt a vizsgáztató az ásványfelismerési fordulóban. (A kép megint csak illusztráció, mert nem készített fényképet.)


Aquincumban, az állatkertben, a természettudományi és a vendéglátóipari múzeumban fizetni kellett, de mindenütt járt a családi kedvezmény. A levéltárba csoportos, és nagyon kedvezményes jeggyel mentünk be. Ingyenesek voltak a kirándulások, az Akadémia meglátogatása, a kutatóntézeti előadások, a világháborús és a forradalmi megemlékezés, valamint a hárfakoncert.

A kultúrára nyilván más családok is szánnak pénzt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s