Otthonoktató hétköznapok, 2017/18 tele

Itt a beszámoló arról, hogy merre jártunk ezen a télen.

Egyre kevesebb időt töltünk Budapesten, és egyre többet vagyunk máshol – az alább következő programok viszonylag rövid idő alatt történtek.

Voltunk a költözés előtt álló Néprajzi Múzeumban; a zárásra való tekintettel ingyenes volt a belépés. Nagy kár, hogy bezárták, mert az épület olyan gyönyörű, hogy önmagában azért érdemes volt oda járni.​​

​​

 

Az épülettel együtt zárták be a Bocskor, csizma, paduka c. kiállítást, ami a lábbelikről szólt. Nem gondoltam, hogy ilyen érdekes lesz; csak kapkodtam a fejem a szebbnél szebb darabok után! A kiállítás egyik legbecsesebb darabja egy  kalotaszegi lány csizmája volt. Érdekesség, hogy tulajdonosa (aki jelenleg egy magyarországi kórházban ápolónő) nemcsak szülőföldjét hagyta el, hanem a hagyományos életformát is.

​Itt pedig két bőrsaru Afrikából, meg egy eszkimó csizmája. Még kutyacsizma is volt kiállítva!

A következő intézmény, amit meglátogattunk, a Rendőrmúzeum volt (ingyenes a belépés). Kicsi gyerekkel nem éri meg ide elmenni, mert a gyűjtemény jó részét 16 éven aluliak nem nézhetik meg, és a bűnügyekről szóló leírások amúgy sem érdekesek számukra. Itt őrzik egyébként Rózsa Sándor koponyacsontját, amin az látszik, hogy a betyár fején volt egy lyuk, ami szépen behegedt.

Voltunk egy zenekari próbán is. Érdekes látni, hogy hogyan áll össze a kész mű.

Eljutottunk kisfiammal a Petőfi Irodalmi Múzeumba egy iskolai csoporttal. Pedagógus barátnőm felajánlotta, hogy beugorhatunk csoportjukba a betegség miatt megüresedett két helyre. Mivel Arany János születésének 200. évfordulójára emlékeztünk, tőle több tárgy ki volt állítva, pl. a Kapcsos könyv, és személyes holmik is (a nadrágtartója).

Egy kedves ismerősünk révén jutottunk be a Mátyás-templomba. A templom lélegzetelállító, nem győztünk gyönyörködni benne. A toronyba is feljutottunk; kisfiamnak nagy élmény volt a csigalépcső.

Program és okosodás az Egyetemi Könyvtárban:

Egy összejövetelre hívtak minket a régi sporttársak:​

Kirándulás otthonoktató családokkal​ a hegyekben

Másik kirándulás, szintén otthonoktató családokkal: látogatás a BKV egyik kocsiszínjében és utazás nosztalgiavillamossal (ingyenes volt).

​​

Cirkusztfesztivál újdonsült barátokkal (tiszteletjegyet kaptunk)

​​

Otthonoktató családok farsangja

​​

És egy másik farsang (itt – mint már évek óta – kuruc vitéznek öltözött a fiam).

Barátokkal az állatkertben​

Látogatás a Színháztörténeti Múzeumban. Arra jártunk ügyet intézni, beugrottunk (ingyenes volt), és egy érdekes kis kiállítást láttunk: olyan grafikákat vagy festményeket állítottak ki, amiket színészek készítettek kollégáikról. Nem  is tudtam, hogy Latinovits Zoltán festőnek is tehetséges volt.

A Bajor Gizi Színészmúzeum főleg engem érdekelt (nagy rajongója vagyok a régi filmeknek), de azért a gyerekek is találtak benne néznivalót. A villa önmagában nagyon szép látvány; kívül-belül.​​

 

Egy lebilincselő előadás Jókai prózájáról a Nemzeti Színházban (ingyenes volt). Rengeteg érdekességet meséltek a művészről: megtudhattuk például, hogy a maga korában olyan híres volt, hogy botrányos második házasságáról még a New York Times is írt!​​

Ismét voltunk egy várfalbejáráson, régész vezetésével:​

Nyílt nap volt a helyőrségnél (kacifántos, hosszú neve van). Kora reggel megtekintettük a díszszázad tagjainak sorakozóját, aztán magát a körletet is megnéztük. Később beültünk a katonazenekar próbájára, és egy fegyverbemutatót is tartottak a látogatók kedvéért. Végül fogadott minket a laktanya parancsnoka, és mesélt a dandár történetéről. A katonáknak van egy díszlet-koszorúzóhelyük, ami szakasztott olyan, mint a Hősök terén az Ismeretlen katona sírja – itt gyakorolják a fiúk a koszorúzást. Egyébként ritkán látni egy rakáson ennyi csinos férfit!

​​

​​

Kirándultunk Kecskemétre, a hangszermúzeumba (Leskowsky Hangszergyűjtemény). Ha már ott voltunk, megnéztük a város nevezetességeit, például meghallgattuk a Városháza harangjátékát. ​​

​​A múzeum nem túl nagy (jóformán csak ez a terem, ahonnan még a plafonról is citerák lógnak); igaz, a vitrinek teli vannak régi hangszerekkel. A hely vonzerejét az adja, hogy egy foglalkoztató teremben minden hangszert ki lehet próbálni. Kisfiam ezt meg is tette. Közben aktívan immunizálódott is, hiszen minden fúvós hangszerbe belefújt – gondoltam is, hogy ha itt nem kap el semmilyen náthát, akkor jó az immunrendszere. Nos…, nem betegedett meg.

​​

​​

Végül néhány kép baráti játszásokról:​

A programok némelyikét én kutattam fel, én szerveztem meg, másokról ismerősök értesítettek. Köszönet mindazoknak a barátainknak, akik meghívtak, ismeretségük révén bevittek minket ezekre az érdekes helyekre. (Csak a Hangszergyűjteményben és a Bajor Gizi Múzeumban kellett fizetnünk.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s