Hálát adok a testvéreimért!

Nekem két nagyobb testvérem van, egy fiú és egy lány.

Mivel még csak 8 éves vagyok, ők pedig kamaszok, nem egy korcsoportba tartozunk, de azért nagy öröm, hogy vannak nekem!

Igaz, néha azt mondják, hogy idegesítő vagyok, mert

  • van olyan, amikor széthagyom a legóimat a szőnyegen, ők meg belelépnek

  • olyan is volt, hogy orvul és engedély nélkül beléptem a bátyám stratégiai játékába, és a régóta gyűjtögetett gyalogságát elpazaroltam, mert feleslegesen bocsátkoztam velük csatába

  • az is előfordult, hogy a nővérem az udvarlójával beszélgetett szkájpon, én pedig ott lábatlankodtam, mert azt szerettem volna, hogy engem is vegyenek be a beszélgetésbe

  • amikor a szüleink színházban voltak, és engem a testvéreim fektettek le, akkor megengedték, hogy bebújjak egy kicsit zenét hallgatni a beépített szekrénybe, de mire észrevették, elaludtam, és vért izzadtak,  mire kiráncigáltak a hideg szekrényből, és bedugtak az ágyba.

Hárman egy esőponcsó alatt

Ennek ellenére nagyon szeretnek engem. Ezt onnan tudom, hogy

  • a nővérem mindig vesz nekem fagyit, még akkor is, ha előtte nem jól viselkedtem a gyerekkoncerten, és az egész rendezvény alatt engem kellett hajkurásznia,

  • a múltkor vitába keveredtek egy öreg nénivel, aki a játszótéren engem életveszélyesen megfenyegetett, és emiatt halálra ijedtem (a veszekedés után pedig megvigasztaltak).

  • a bátyám nekem adja azokat a pólóit, amik akár csak egy kicsit is szűkek rá.

  • amikor meghívtam két szép lányt a színházba, a bátyám szívességből eljött, hogy a barátnőm nővérének is legyen fiúkísérője

  • mikor egy társas összejövetelen rajtam kívül minden gyereknek volt homokozójátéka, a testvéreim nekem is szereztek gyorsan  joghurtos poharat, meg tejfölös vödröt, amiket kimostak, hogy ne sírjak tovább

  • ha elesek, és lejön a bőr a térdemről, a nővérem szakszavakkal elmagyarázza, hogy mért nem fogok tetanuszban meghalni – csak azért, hogy megnyugtasson

  • amikor nem mertem lecsúszni egy extrém csúszdán, a bátyám előttem, a nővérem pedig mögöttem bújt be a csőbe, és csúsztak le velem, hogy ne féljek

  • amikor a homokozóban a szép ruhámban tapicskoltam a sárban, a nővérem rám adta a kardigánját és a váltó (cica)nadrágját, hogy legyen miben hazamennem

  • mikor a testvéreim egy üzemlátogatáson voltak, hoztak nekem egy maréknyi ajándék céges mágnest, mert tudták, mennyire szeretek velük játszani

  • amikor mentünk egy operaelőadásra, és kiderült, hogy nekem nincs nyakkendőm, a bátyám levette a sajátját, csak hogy ne legyek olyan elkeseredett, a nővérem pedig a tabletjén nézte, és magyarázta a bátyámnak, hogy hogy kell nyakkendőt kötni

  • a nővérem a repülőtéren a vámmentes boltban az utolsó euróit rám költötte, és vett nekem egy plüsskutyát, mert tudta, hogy mennyire örülni fogok neki

  • amikor egy kézműves foglalkozáson játéktutajt eszkábáltam, a bátyám eljött velem úsztatni, és még bele is csúszott az ártéren a vízbe, hogy mentse a felborult tutajomat (én pedig galád módon hazafelé úton végig nevettem rajta, mert csuromvíz volt a nadrágja – és ez olyan vicces volt)

  • a strandon csakis azért mehettem be a mély vízbe, mert a bátyám felajánlotta, hogy a hátára csimpaszkodhatok!

Nemcsak ők örülnek, hogy van kistestvérük, hanem én is örülök nekik.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s