Vorona kírus

A H1N1 járvány idején, 2009-ben épp gyereket vártam, és emlékszem, mekkora pánik volt akkoriban. A tévékben minden reggel bemondták, hogy előző nap hányan haltak meg az influenzában (külön kitérve a kismamákra). Teljesen kétségbe voltunk esve, rettegtünk értem és a kisbabáért. Aztán gondoltam egyet, és egyik reggel nem kapcsoltam be se a tévét, se a netet. … → olvasásának folytatása

Kényszer-otthonoktatók országa

Különleges hét ez, mert mostantól az ország – szinte – összes iskolása kényszer-otthonoktatott gyerek lett. Kormányunk napokig következetesen kiállt amellett, hogy nem indokolt a gyermekek otthon tartása, és állították, hogy nem súlyosbítja a helyzetet, ha az óvodák és iskolák nyitva maradnak. Azt is mondták, hogy ha most be kéne zárni az iskolákat, akkor évismétlésre kényszerülne … → olvasásának folytatása

Egy zsák bolha a hittanon

Ez egy régebbi történet. Kisfiam hittanra járt, ahol az újonnan kinevezett, fiatal káplán kapta a kisgyerekek csoportját. Laci atya: Gyerekek, tudjátok, hogy mit ünnepelünk karácsonykor? Gergő: Jézus születését. Laci atya: És az tudjátok-e, hogy hol született Jézus? Marci: Nem a Dél-Pesti Kórházban? Én ott születtem. Laci atya: Nem, amikor Jézus született, akkor nem voltak kórházak. … → olvasásának folytatása

Szagok, illatok tanulása

A szagok és illatok tanulása nincs benne a tankönyvben, de legalább olyan fontos tudás, mint a mohácsi csata évszáma, csak ezt a gyakorlatban kell elsajátítani – mindaddig, amíg fel nem találják a szagos könyvet (vagy a szagos internetet). ​Azért is gondoltam, hogy külön bejegyzést szentelek ennek a tanulásnak, mert tanárnő barátnőm panaszkodott, hogy a gyerekek … → olvasásának folytatása