Kényszer-otthonoktatók országa

Különleges hét ez, mert mostantól az ország – szinte – összes iskolása kényszer-otthonoktatott gyerek lett.

Kormányunk napokig következetesen kiállt amellett, hogy nem indokolt a gyermekek otthon tartása, és állították, hogy nem súlyosbítja a helyzetet, ha az óvodák és iskolák nyitva maradnak. Azt is mondták, hogy ha most be kéne zárni az iskolákat, akkor évismétlésre kényszerülne mindenki, a tanároknak pedig nem tudnának fizetést adni.

Aztán mégis bejelentették, hogy a gyerekeket otthon kell tartani (sarkítva: az iskolák bezárnak).
Tanév elején még ellehetetlenítették az otthonoktatást, és szinte üldözték azokat, akik otthon akartak oktatni, most meg mindenkit köteleznek arra (vagy legalábbis erősen ajánlott a dolog), hogy ne vigye iskolába a gyerekét.

Én nagyon drukkolok, hogy sikeres legyen ez a kísérlet, de kétlem, hogy a hétvége alatt sikerült megteremteni a feltételeket, amik mindezt lehetővé teszik (internetelérés, megfelelő eszközpark mind a diákoknak, mind a tanároknak) valamint nem vagyok benne biztos, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült kidolgozni az összes korosztály online oktatásának stratégiáját.

Szóval ha nem sikerül zökkenőmentesen elindítani a távoktatást, akkor a szülők kénytelenek lesznek maguk tanítani a gyerekeket. (Friss hír, hogy egy közszolgálati tévécsatorna fogja közvetíteni a tananyagot.)

Azok a pedagógusok, akik digitális kompetenciái már eddig is hagytak némi kívánnivalót maguk után, nem lesznek alkalmasak XXI. századi módon tanítani  gyerekeket. Remélem azonban, hogy sok olyan pedagógus van, akik elég rugalmasak, kreatívak, bátrak ahhoz, hogy pozitív lehetőségként éljék meg ezt a kényszer-intézkedést, és megpróbálják kihozni belőle a legjobbakat.

A tanárok egy része lelkes, és jár az agya a megoldásokon, mások már előre kárognak, hogy ha a gyerekeknek nem kell reggel korán felkelniük, és nem lesznek állandó kontroll alatt, akkor elhíznak, eltunyulnak, és mást se csinálnak majd, csak interneteznek egész nap; megint mások gyors reagálással rárepültek a témára, és máris privát online szolgáltatásaikat kínálják borsos áron a megszorult szülőknek.

Sok otthonoktató hangosan örvendezik, hogy “…tessék, most nekünk lett igazunk, majdnem az egész világ otthonoktató lett”, és megjelentek a vicces (egyesek szerint kárörvendő..?) mémek ilyen szövegekkel.

Én nem örülök, hogy így történt, mert ez egy súlyos válsághelyzet következménye, ez szerintem nem örvendetes és nem vicces, hogy kijárási tilalmat kellett elrendelni jó pár országban.

Nem jó, hogy ilyen áron valósult meg az otthonoktatás – már csak azért sem, mert sokszor elmondtam én is, mások is, hogy az otthonoktatás nem való mindenkinek (ez a mostani eset persze kivétel)!

Sokan kényszerként fogják megélni, mert rengeteg olyan szülő van, aki annyira elszokott attól, hogy a gyerekével tartalmasan töltse el a közös időt, hogy most sem fog tudni mit kezdeni a gyerekkel. Gondoljatok csak azokra a viccesnek szánt mémekre, amik nyár végén szaporodnak el a Fb-on, és arról szólnak, hogy már csak 1 / 2 hetet kell kibírnunk, és végre kezdődik az iskola. De én is hallottam már egy anyát arról panaszkodni, hogy vágja a centit az ovi kezdetéig, mert ő nem tudja lekötni a gyereke figyelmét.

Ezek a szülők nagy stresszként fogják megélni az otthonlétet, és hálát adnak, ha a gyereket visszaküldhetik az iskolába, mert otthon már az agyukra ment.
(Apró kiegészítés: jelenleg Magyarországon csak ajánlott az otthonlét, de ha itt is szigorúbb szabályokat hoznak, esetleg kijárási tilalmat vezetnek be, akkor valóban meg fognak őrülni a szülők a gyerekeikkel, de nem az otthoni oktatás miatt, hanem azért, mert a gyerekek nem tudják kimozogni magukat a szabad levegőn.)

Sok szülő örül majd, hogy végre együtt lehet a család, a munkájukat át tudták ütemezni otthonra, bizakodóan tekintenek a jövő elé, és szívesen próbálják ki magukat ezen az új terepen.

Olyan szülők is vannak, akik mindig is kacérkodtak az otthonoktatással, és most kifejezetten örülnek annak, hogy ezt büntetlenül kipróbálhatják.

Sok olyan család is van viszont, ahol nem hoz változást ez a rendelet, NEM tudják otthon tartani a gyerekeiket, mert egyik szülő sem nélkülözhető a munkahelyén (egészségügyi dolgozók, buszvezetők, eladók, vasutasok, tűzoltók, rendőrök, stb.)

Érdekes kíséret lesz.

Valószínűleg nemcsak az oktatásban, hanem a munka világában is jelentős változásokat fog hozni ez az időszak. Sok cég hirtelen átállt a távmunkára (home-office), különböző eszközökkel szerelték fel a dolgozóikat, és ha működik, akkor nem fognak visszaállni a régi rendszerre. Az üzleti világ amúgy is érzékenyen kell, hogy reagáljon a társadalom aktuális problémáira (pl. gyermekmunka visszaszorítása, zero waste, nemek közti egyenlőség, hátrányos megkülönböztetés megfékezése) és ebben az esetben: a környezetvédelem (hiszen az otthoni dolgozás kevesebb utazással és így kevesebb környezeti terheléssel jár). Ez a jövő.

Haladóbb országokban bizonyára el fognak majd gondolkodni azon, hogy ha ez a kényszer-szülte távoktatás beválik, elkezdjék erre átállítani az oktatási rendszerüket – részben vagy egészben.

Mind örülhetünk, ha elindul az olyannyira óhajtott oktatási reform – igaz, nem ilyen súlyos áron szerettük volna elérni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s