Vorona kírus

A H1N1 járvány idején, 2009-ben épp gyereket vártam, és emlékszem, mekkora pánik volt akkoriban. A tévékben minden reggel bemondták, hogy előző nap hányan haltak meg az influenzában (külön kitérve a kismamákra). Teljesen kétségbe voltunk esve, rettegtünk értem és a kisbabáért.
Aztán gondoltam egyet, és egyik reggel nem kapcsoltam be se a tévét, se a netet. Onnantól kezdve minden rendbejött: nem izgattam magam a hírekkel, és egészséges kisbabát szültem. A H1N1 egyébként úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben: egyik napról a másikra nem szóltak róla a híradások. A korábbi fenyegetőzésből, – hogy majd márciusban újra felüti a fejét – se lett semmi.

Akkor elhatároztam, hogy nem ülök fel még egyszer a pánik-vonatra, és ehhez a mostani helyzetben is jó ideig tartottam magam. Nem fordítottam különösebb figyelmet arra, hogy Kínában megjelent egy járvány (az olyan messze van), nem tartottam magunkra veszélyesnek, hogy Olaszországban kezd aggasztó lenni a helyzet, fejcsóválva hallgattam a hírekben, hogy micsoda felhalmozásba kezdtek az emberek.

Aztán egyik pillanatról a másikra elkezdtem komolyan venni a dolgot.

Mostanra azt gondolom, hogy ennek a fele se tréfa.

Egy hónappal ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy március közepére – végére olyan fogalmakkal kell megismerkednünk, mint a karantén, részleges áruhiány, árdrágítás, hiánycikkekkel való üzérkedés, digitális tanrendre való átállás, kijárási tilalom (Európában). Azt se hittük volna, hogy olyan lesz a helyzet, hogy a stratégiai jelentőségű cégeket a honvédség kell, hogy vezesse, hogy azonnal bezárják az iskolákat, vagy hogy a kormány már az orvostanhallgatókat és az- OKJ-s végzettséggel rendelkező szakdolgozókat is készül berendelni. Elmaradnak a sport- és kulturális rendezvények, és még az olimpia megrendezése is veszélybe kerül.

Többféleképpen reagálnak az emberek.

Az egyik reakció az, hogy összeesküvés-elméletet gyártanak, és juszt is elmennek a barátaikkal találkozni, vagy azért, mert nehogy már a kormány mondja meg nekik, hogy ők mit csináljanak, vagy azért, mert a vírus csak azt támadja meg, aki fél, mert a félelemmel gyengül az immunrendszere, sőt, még vírus sincs, csak a háttérhatalom kelti a hangulatot, meg a gyíkemberek.

A másik véglet az, aki betegesen retteg, folyamatos halálfélelme van, és még a legszükségesebb kapcsolatot se tartja fenn az embertársakkal. Felhalmozott egy csomó árut otthon, és úgy nyeli a mindenféle csodaszereket meg vitaminokat, mint kacsa a nokedlit. És annyit, de annyit fertőtlenít, hogy nagyobb esélye van arra, hogy a sok vegyszertől lesz beteg, mintsem a vírustól.
(Mellesleg…. nem kapni élesztőt a boltokban. Kíváncsi lennék, hogy a felhalmozók mennyire rutinos kenyér- és kalácssütők! Az a tapasztalatom ugyanis, hogy érett családanyák között is meglepően kevesen vannak azok, akik egyszer is készítettek már kelt tésztát.)

Mi itthon maradunk, és megpróbáljuk minél kevesebbszer elhagyni a lakást. A nagy jövés-menések tehát abbamaradtak, helyette minden nap megnézünk egy filmet vagy színházi közvetítést (legutóbb Moliére-től A fösvényt, Haumann Péter főszereplésével). Jócskán bevásároltunk, ennek ellenére kb. 3 naponta el kell mennünk a boltba.
Mivel mi amúgy is sok időt töltöttünk már egymás társaságában, az otthoni oktatás nem újdonság nekünk, és most boldogan csináljuk tovább.
Az étkezéseket most alaposabban megtervezem; napokra előre tudom, hogy mikor mit fogunk enni.
Átálltunk a napi kétszeri étkezésre (a kevesebb mozgás miatt nem is kell annyi táplálék); délelőtt és kora este eszünk, főleg vegetáriánus ételeket, mert a közelünkben lévő boltot húsilag kifosztják a prepperek, és eddig még egyszer se sikerült akkor mennem a boltba, mikor épp megjött a vágóhídról a szállítmány – távolabbra meg nem akarok utazni a hús miatt.
Többet kommunikálok a barátaimmal Fb-on, mert azért a társaság hiányzik.

A kényszerű  szobafogságot igyekszünk nemcsak tanulással tölteni, hanem alkotunk is. Megpróbálom a szövőállványomat nem felvetőfonallal felvetni (nem tudok most elmenni a boltba érte), de sokat varrunk is a lányommal.
Apropó, varrás: követek egy oldalt a Fb-on, ahol ízléses és drága ruhákat árulnak. Én tudom a legjobban, hogy az egyszerű szabású ruhák megvarrása nem nagy kunszt, és nagyon hálás vagyok nekik az áraikért, mert ez adta az utolsó lökést ahhoz, hogy megint  varrjak magamnak, most főleg felsőket. Úgyhogy mostanában tunikákat (nagyon szeretem ezt a ruhatípust) és pólókat varrtam magamnak.

Nagyon nem örülök, hogy járványhelyzet van, és remélem, mihamarabb kilábalunk belőle.

Azt is remélem, hogy ez talán egy új dolog, egy pozitív változás kezdete lesz.

Világszerte rengetegen kezdtek el otthonról dolgozni. Nyilván ez nem fog menni mindenkinek (tűzoltók, karmesterek, áruházi eladók), de sokkal többek otthonról dolgozása lenne megoldható, mint amennyien a járvány előtt ezt megtették. Környezetkímélő lesz, és több szabadságot nyújt majd a munkavállalóknak, mert online dolgozni bárhonnan lehet. Ha a távmunka általánosan elterjedt lesz, azt megköszönhetjük a járványnak.

Azt is remélem, hogy az online oktatás is teret nyer, szerintem ez a jövő útja, és nagyon örülnék, ha sokaknak jó élménye lenne ezzel kapcsolatban. (Fontos: a tanárok által ímélben elküldött beszkennelt feladatlapok megoldása az NEM digitális oktatás.)

Egy érdekesség a végére: lányom megpályázott tavaly egy észak-olaszországi lehetőséget, ami félig tanulás, félig munka lett volna. A videóinterjúig is eljutott, végül nem őt választották. Szomorkodott akkor miatta, főleg a megszerezhető olasz nyelvtudást sajnálta. És milyen az élet…? A város most a járvány epicentrumában van, és a gyerek áldja a sorsát, hogy nem ott kell eltöltenie ezeket a súlyos hónapokat.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s