Az óvoda ugrásszerű törzsfejlődése

Többször volt már szó itt a blogban az óvodáról, és a könyvben is részletesen foglalkoztam ezzel a témával.

A jelenlegi doktrína szerint azért kötelesek a szülők 3 évesnél idősebb gyerekeiket óvodába járatni, mert csakis ott sajátítanak el olyan kompetenciákat, amik nélkül nem tudnak majd beilleszkedni a társadalomba. Ezt nevezik szocializációnak.

Én ezzel nem értek egyet; szerintem az óvoda elsősorban gyermekmegőrző; valahogy meg kellett oldani a dolgozó nők gyermekeinek napközbeni felügyeletét.

Valóban, sok családnak óriási segítség, hogy biztos helyen tudhatják a gyerekeiket; főleg az egyedülálló nőknek, akik családfenntartók.

Azoknak a családoknak is fontos, akik nyomorban élnek, és a gyerekeik az óvodában napi háromszori étkezést kapnak ingyen (ebből egyszer főtt ételt).

Eltérő szociokulturális közegből érkező gyerekek esetében pedig az lenne az óvodai nevelés célja, hogy ott megtanulják a normákat, az alapvető higiéniás tevékenységeket, mesét halljanak, zsírkrétával rajzoljanak, stb.

Mindenki által elismert tézis volt még néhány évvel ezelőtt is, hogy az ovi azért van, hogy ott vigyázzanak napközben a gyerekekre.
Ezt támasztja alá Enikő barátnőm története, aki a 2010-es évek elején oviba akarta adni a gyerekét, de a felvételi beszélgetésen részt vett a helyi védőnő is, aki kijelentette, hogy Enikő terhes (valóban, akkor várta második fiát), így az ő gyerekének nincs helye az óvodában, hiszen úgyis otthon lesz a picivel, a helyeket a dolgozó nők gyerekeinek tartják fenn. (Ez persze adatvédelmi és esélyegyenlőségi szempontból is aggályos volt, de erre most ne térjünk ki.)

Ugyanezt mondja egy 2012-es cikk is, amiben ez áll:
“Az óvodák általában azokat a gyermekeket nem veszik fel, akiknek az elhelyezése megoldott, azaz családi napközibe, magánóvodába jár, vagy az édesanya otthon van a kistestvérrel.”

És még egy cikk, 2010-ből, ahol a tatabányai önkormányzat óvoda-referense ezt mondja: “…idén ősszel több olyan kisgyermek kezdett az Aranyban (az egyik helyi óvodában), akik még nem töltötték be harmadik életévüket. – Nagy segítség ez a szülőknek. A munka világába jellemzően szeptemberben térnek vissza az édesanyák.”

Ugyanez a tisztviselő jegyzi meg, hogy gyakran van üresedés az óvodáikban, aminek egyik oka, hogy az intézményt megszokni nem tudó gyerekeket a szülők otthon tartják. Ekkor tehát még teljesen elfogadható volt, hogy az intézménybe beszokni nem tudó gyerek maradhat a családjával.

Az óvoda 2014-ben lett kötelező, és a hivatalos retorikában egyre gyakrabban jelent meg, hogy a kötelezésre a gyerekek mihamarabbi szocializációja miatt van szükség, mert nem tud majd beilleszkedni a társadalomba az, aki nem részesül óvodai nevelésben.

2013-ban jelent meg az Alkotmánybíróság II/03251/2012 számú határozata, melynek 43. pontjában ez áll:
“A napi négy órás foglalkozás általánosságban indokolt elsősorban a szocializáció, a majdani iskolai követelményekhez való alkalmazkodás, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítéséhez.”

2018-ban pedig az Oktatási Jogok Biztosa beszél arról, hogy a művelődéshez való jog alapvető emberi jog, melyet a közművelődés kiterjesztésével és kötelezővé tételével minden gyermeknek biztosít a magyar állam.

Mindennek valamelyest ellentmond Hegedűs Zsuzsa szociológus, aki azt nyilatkozta, hogy ő javasolta a kormánynak az óvodai kötelezettség 5 évről 3-ra való leszállítását, mégpedig azért, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek biztosan meleg ételhez jussanak – ő tehát nem szocializálni, hanem jóllakatni szerette volna a gyerekeket.

Mi történhetett 2012 és 2013 között, hogy az állami retorikában beállt ez a változás? Talán annyit fejlődött azóta a neveléstudomány, hogy el kellett vetni az óvoda gyermekmegőrző funkciójával kapcsolatos nézeteket, és helyettük vallani kellett a szocializáció mindenhatóságát?

Lehet, hogy olvasták az Európai Unió dolgozatát, melyben a szervezet azt javasolja a tagállamoknak, hogy a 4 évesnél idősebb gyermekeknek legalább 95 %-át tereljék be az óvodákba (vagy az annak megfelelő intézményekbe).
Itt a szocializáció helyett a társadalmi integrációt emelték ki. A sikeres integráció kulcsa a jó minőségű korai oktatás, mely megalapozza a későbbi, felnőttkori kompetenciákat, és ez kiemeltem fontos – és itt van a kutya elásva – a migráns hátterű családok gyermekei esetében.

Egy szó mint száz, Magyarország 3 éves kortól kötelezővé tette az óvodát, holott erre a rendszer nem volt felkészülve.

Mintegy 30.000 óvodai férőhely hiányzott a szigorítás idején, ami miatt sok helyen megemelték a csoportok létszámát. Sok olyan kistelepülés is volt, ahol egyáltalán nem volt ovi, ezért a kisgyerekeket a legközelebbi település óvodájába kellett naponta kétszer utaztatni (esetenként a korai busszal, egyedül).

Mostanra több száz óvodapedagógus hiányzik az intézményekből, amit kénytelenek lesznek úgy orvosolni, hogy lazítanak a szakmai követelményeken, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az óvónőnek felsőfokú végzettsége legyen.

A tatabányai hivatalnok még az óvoda gyermekmegőrző funkciójáról beszél – azt hiszem, senki nem kételkedik abban, hogy sok család életét könnyíti meg az intézmény.

Az oktatási biztos szerint a gyerekeknek azért kell oviba járniuk, hogy ott kiműveljék őket. (Én úgy szeretném hinni, hogy Magyarországon csak a legkiválóbb elmék mennek el óvodapedagógusnak, de ennek a tapasztalat néha-néha ellent mond.)

A szociológus asszony szerint azért van szükség az ovira, hogy ott jó minőségű ételhez jussanak a gyerekek. (Bizonyára sokan tapasztalták már a magyar közétkeztetés kiváló minőségét.)

Az EU szerint a migránsok gyerekeinek társadalomba való beillesztése miatt van szükség a korai intézményesülésre.

De miért kellett mindenáron óvodába járatni azokat a gyerekeket,

  • akiknek a nappali elhelyezését meg tudják oldani családon belül (pl. otthon van az édesanyjuk)

  • akiknek az édesanyja legalább annyi (vagy több) IQ-val rendelkezik, mint az óvónéni

  • akik eddig is kiváló minőségű és elegendő ételt kaptak otthon

  • akik nem tartoznak integrálandó csoportba, mert a családjuk így is a többségi társadalom szerves része…?

Jut eszembe….
Immár 6. éve kötelező 3 éves kortól az óvoda. Az akkor 3 éves gyerekek már iskolába járnak, és a tanulmányi teljesítményükben vagy a szociális kompetenciáikban bizonyára megmutatkozik a korai intézményes szocializáció eredménye.
Jó lenne tanulmányokat látni erről a pozitív hatásról.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s