Reál a humánban. Hogyan tanulunk biológiát az irodalmon keresztül?

Mindennapi történelem- és irodalomtanulásunk során sok esetben kerül elő biológiával kapcsolatos tudás; főként orvosi témák.

A romantikát tanultuk, mikor megemlítettük Lajos bajor királyt, akinek anyja egy porfíria nevű betegséggel küzdött – ez rányomta a bélyegét a király életére is.
Külön érdekesség, hogy talán a porfíria lehetett az alapja a vámpír-történeteknek is, hiszen a porfíriás betegek olyan tüneteket produkálnak, mint amit a vámpírokról jegyeztek fel: ínysorvadás, előbukkanó szemfogak, fényérzékenység. És ami nagyon érdekes: ha vért ittak, jobban lettek (más tudósok szerint a vámpírok veszettségben szenvedtek).
Ez jó példa tehát arra, hogy a misztikus eseményekre olykor nagyon is természettudományos magyarázat van.

Az egyik legszebb romantikus stílusú épület Neuschwanstein vára.

Majdnem minden nap megtanulunk egy mitológiai vagy bibliai történetet is. Legutóbb Mucius Scaevola esetét olvastuk, ahol megemlítették, hogy létezik egy analgézis nevű betegség, ami a fájdalomérzékelés hiányával jár együtt; a bátor római ifjú hőstette tehát meglehet hogy nem rendkívüli akaraterejéről, hanem betegségéről tanúskodik.

Az irodalom vizsgára való készüléskor, Ady művészetének és életének tanulásakor esett szó a szifiliszről, melynek tanulmányoztuk a lefolyását, jellemzőit, gyógyítását (a nagyok képeket is néztek a szifiliszes betegekről). Ez a kór régóta jelen van az emberiség történelmében, különböző korokban más-más névvel illették, és sok híres embernek is megkeserítette életét.

Szintén a klasszikus modernitás tanulásakor beszéltünk Csáth Gézáról, aki nemcsak amiatt érdekes irodalomilag, mert Kosztolányi unokatestvére volt, hanem saját jogán is, mint kiváló novellista. Orvosként rászokott a morfiumra és sokat szenvedett idegbaja miatt is. Fiatalon halt meg. Ebben az esetben tehát a függőség és a morfium fogalmával ismerkedtünk meg, de szót ejtettünk az ópiumról is; az ópiumháborúkról való tanulással pedig elkanyarodtunk a történelemhez is.

A Habsburg-ház története sokáig párhuzamosan futott a magyar történelemmel, és nem lehet nem szót ejteni a családban kialakult bizarr házasodási szokásokról. Ez esetben genetikát tanultunk: mi a beltenyészet, és miért veszélyes. Képeket néztünk a Habsburg uralkodókról, és meghatároztuk a család jellegzetes vonásait, pl. az aránytalanul magas homlok, vagy  rendkívüli módon előreugró állkapocs – az egyik uralkodót jóindulatúan figyelmeztette is egy alattvalója: “Az Isten szerelmére Felséged csukja már be rendesen a száját, errefelé nagyon szemtelenek a legyek”.

A pestisjárványról irodalom és történelem kapcsán is beszélgettünk. Irodalom, hiszen a Dekameron a világirodalom egyik gyöngyszeme, és a járvány dokumentuma, de a középkor történelmének is fontos fejezete az időnként megjelenő pestis. A biológia ez esetben járványügyi tanulás volt: mi okozza, hogyan terjed a betegség, hogyan lehet leküzdeni. Találtunk egy nagyon érdekes filmet is a youtube-on; azt is megnéztük.

Kevesen tudják, hogy Károlyi Mihály, a politikus nyúlajakkal és farkastorokkal született. A betegsége rányomta bélyegét gyermekkorára, apja – aki unokatestvérét vette feleségül (megint genetika!)- eltaszította; nagymamája nevelte a visszahúzódó kisfiút. Csak kamaszkorában sikerült megműttetni egy bécsi klinikán; a sikeres műtét után tudott csak megtanulni beszélni, és bekapcsolódni a társas életbe. Ki tudja, ha a nagymama nem olyan harcos, és nem végzik el a műtétet, továbbra is visszavonultan élt volna, és talán másképp alakul a XX. századi magyar történelem.  Képeken megnéztük, hogyan néznek ki ezzel a rendellenességgel született gyerekek, és utánanéztünk, hogyan végzik a műtétet. (Szintén unokatestvérek voltak Henri de Touluse-Lautrec, a francia festő szülei; a művész esetében törpenövést eredményezett a beltenyészet.)

A boszorkányperek kapcsán beszéltünk az anyarozs-mérgezésről. Az anyarozs egy gomba, ami a gabona kalászában bújik meg, és a liszt közé keveredve, majd elfogyasztva hallucinációkat és mérgezést okoz. Néhány szerencsétlen, megégetett nő (vagy férfi), akik különleges víziókról számoltak be, furcsán viselkedtek, nem boszorkányok voltak tehát, hanem betegek.

Másik emlékezetes genetikai tanulásunk volt a vérzékenység, mely sújtja (vagy sújtotta) az európai uralkodóházakat. Valószínűleg Viktória királynőben jelent meg először a hibás gén, és ő örökítette utódaira is. Talán a leghíresebb vérzékeny ember Alekszej cárevics volt, a Romanov család utolsó trónörököse. Sokat tanultunk a cári család életről és gyalázatos haláláról, és egy egész napot szenteltünk Raszputyinnak, a kor híres gurujának. Természetesen megint beszéltünk az öröklődésről a betegség kapcsán.

Kisfiam egyik kedvenc zeneszáma a Caprice, Paganinitől. A művész életét tanulmányozva bukkantunk arra az érdekességre, hogy valószínűleg egy ritka betegségnek köszönhette virtuozitását: Marfan-szindrómában szenvedhetett, ami a végtagok extrém megnyúlását okozza – Paganini esetében ez áldásnak bizonyult: egy hegedűművésznek a különlegesen hosszú ujjak előnyt jelenthettek.

Az elmúlt századok egyik legrettegettebb betegsége a tüdőbaj volt, mely számos híres (Horthy Paulette, Franz Kafka, a Bronte nővérek, Moliere) és hétköznapi ember halálát okozta. Történelemből külön meg kellett említeni a TBC-t, mert Magyarországon annyira elharapózott, hogy egyenesen morbus hungaricus-nak nevezték. Mivel baktérium okozza, nagy vívmány volt a penicillin (az antibiotikum) felfedezése.
Maga a felfedezés is nagyon érdekes: Alexander Fleming rendetlensége miatt miatt kenyérmorzsa került a laboratóriumi baktériumtenyészetbe, amit csak a nyaralásból való hazaérkezése után vett észre. Döbbenten, látta, hogy a penész körül kipusztultak a baktériumok.
Magát a szert csak jóval később kezdték el gyártani, de  még időben ahhoz, hogy a második világháborúban sok ezer ember életét mentse meg, akik meghaltak volna sebfertőzésben.

Érdekes volt Mária Teréziáról is tanulni.
A császárnő idejében már nem a pestis, hanem a fekete himlő volt a rettegett betegség, ami nem kímélte még az uralkodóházat sem. Mária Teréziának 16 gyereke volt (volt olyan év, mikor kétszer is szült), két lánya is meghalt himlőben; sőt ő maga is megkapta a kórt.

A fekete himlő volt az (egyik) első betegség, amit az  emberiség mesterségesen szerzett védettséggel próbált legyőzni. Sokan direkt fertőzték meg magukat, mert bőrön át bejutva kisebb bajt okozott, és nagyobb volt a túlélés esélye (varioláció), de Edward Jenner angol orvos védőoltást is kifejlesztett (vakcináció) – megfigyelték ugyanis, hogy azok a fejőnők, akik már átestek a tehénhimlőn, nem betegedtek meg az emberi himlőtől.

Tanultunk tehát epidemiológiát és genetikát, sok szó esett arról, hogy miért nem szabad közeli rokonoknak házasodniuk. Beszéltünk a kórokozókról, és remélem, sikerült tisztába tenni azt, hogy nem minden kórokozó baktérium, hiszen az anyarozs-mérgezésben is gombáról volt szó. Megtanultuk, hogy az antibiotikum csak baktérium ellen használ. Beszéltünk a függőségről, és annak veszélyeiről. Szó esett a biztonságos szexről is, és arról, hogy az önpusztító életmód miért nem jó.

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s