Otthonoktatásból az elitegyetemre

A lányomat felvették a Semmelweis Egyetemre, az orvostudományi karra.

Majdnem 30 ponttal többet gyűjtött össze, mint amennyi a ponthatár volt – mindezt otthonoktatott gyerekként.

Annakidején rengeteg kritikát kaptunk amiatt, hogy kivettük az ország egyik legjobb középiskolájából, és a saját kezünkbe vettük a tanítását. Volt, aki megmondta, hogy ezzel kisiklattuk a gyerekünk életét, mások csak értetlenül csóválták a fejüket és hajtogatták, hogy “hű, b…tok meg, nem vagytok normálisak”. Megint más provokatívan, gonosz éllel a hangjában mondta, hogy “a kolléganőm lánya az iskolában nyelvvizsgát szerzett” – dehát a mi gyerekünknek is van nyelvvizsgája, és szorgalmasan menetel a második (és harmadik) idegen nyelv megszerzése felé.

Azzal, hogy nem kellett iskolába járnia, rengeteg ideje szabadult fel, amit végre tanulásra tudott fordítani: például online kurzusokat hallgatott angolul az utrechti egyetemen illetve az MIT-n (neurobiológiát és genetikát).* A drága ideje nem ment el a napi több óra utazásra, mindennapos testnevelésre (úgyis sportolt hetente kétszer-háromszor), vagy az iskolában olyannyira erőltetett, mégis sikertelen énekórákra (helyette rendszeresen jártunk színházba és az operába, illetve táncházba, ahol mindig élő népzene szólt). Ha valami extra lehetősége adódott, arra el tudott menni, nem kellett engedélyt kérnie egyetlen iskolától sem: részt vett például egy uniós továbbképzésen Brüsszelben, vagy különböző – a szakmájához kapcsolódó – önkéntes munkákat végzett, esetleg versenyekre készült intenzíven.

Évek óta nem találkozott – tanulás céljából – diplomás tanárral. Mindent a saját erejéből ért el, illetve annak a két fiatalembernek köszönhet még sokat, akik korrepetálták: egy mérnök matematikából segített neki, egy vegyész doktorandusz pedig kémiából készítette fel. Matekból februárban kezdett el készülni, kémiából tavaly novemberben – ez az idő elég volt a 97%-os matematika, és a 84 %-os emelt szintű kémia érettségihez. (Matematikával a “gimnazista” évek alatt alig foglalkozott, mégis elég volt az intenzív készülés arra, hogy az érettségin remekül megfeleljen!)

Talán nekünk, a szülőknek is van benne némi részünk, hiszen sokat tanultunk együtt is, és igyekeztünk támogatni mindenben. Emiatt is kaptam kritikát, hogy én túl intenzíven segítek. Sokszor kutattam fel neki ugyanis különféle lehetőségeket (ösztöndíjakat, tanfolyamokat, pályázatokat), és egyszer körbejártam az akkori lakóhelyünk állatorvosait, és megkérdeztem, nem vennék-e fel a gyereket asszisztensnek; és volt egy orvos, aki megengedte, hogy ott üljön a rendelésén a lányom, és néha segédkezzen a műtéteknél – és ezzel a gyerek rengeteget tanult, például azt, hogy nem ájul el a vér és belső szervek látványától.

Én továbbra is azt gondolom, hogy még a gimnazista gyereknek is jól jön a támogatás, és be lehet ugyan dobni a gyeplőt a lovak közé, hogy “nagy vagy már, irányítsd a saját életedet”, de a lányunk példája azt mutatja, hogy a komoly jövőképpel és szorgalommal rendelkező gyereknek se jön rosszul a stabil szülői háttér.

Ha valaki esetleg azt gondolja, hogy a lányunk egy szakbarbár, aki a biológiának és a kémiának rendelt alá mindent, és más tárgyakból nem tanult semmit, akkor el kell mondanom, hogy nagyon művelt lány, aki szabadidejében drámakurzusokra jár (különdíjat is kapott egy alakításáért), sportolt, rajztanfolyamra járt, és a táncnak többféle ágába is belekóstolt már, ezenkívül mélyen beleásta magát a számítógépes grafikába.

Ha meg azt gondolja valaki, hogy a sok tanulás és az iskolába nem járás miatt társadalmilag elszigetelődött, akkor arra az a válaszom, hogy lehet, hogy nincs annyi ismerőse, mint néhány iskolába járó kortársának, de az biztos, hogy a felvételi ponthatárok megjelenése után éjszakába nyúlóan üzeneteket írt a barátainak, majd fogadta a gratulációkat – annyira tehát mégse lehet elszigetelődve.

Lányunk példája azt mutatja, hogy igenis lehetett az otthonoktatással kiváló eredményeket elérni! A jó eredményhez nem kellett feltétlenül ‘Kiemelt tehetségpont’ logóval büszkélkedő iskola, központilag szabályozott tanterv, osztályfőnök, testnevelés/ének óra, osztálykirándulás, szalagavató ünnepség vagy oktatási miniszter. A gyerek utoljára 2015 júniusában volt iskolában, azóta csak adminisztrációs okokból lépte át egy tanintézmény küszöbét; mindent a saját erejéből és szorgalmából ért el, és persze sokat segítettek neki a mentorai is (de magánórákra az iskolás diákok is járnak).

Az érettségi egyébként majdnem kútba esett, mert nem tudtuk volna megoldani, hogy a lányunk eljusson reggel 8-ra a számára kijelölt iskolákba. Kapkodtunk fűhöz-fához, végül a gyerek egyik barátnőjének eszébe jutott, hogy egy évfolyamtársa épp abban a városban lakik, ahol vizsgáznia kell a lányunknak, és a barátnő megkérdezte a családot, befogadnák-e a vizsgák idejére őt. A kedves K. család vendégül látta a lányunkat, amiért nagyon hálásak vagyunk. A másik esetben az én barátomat kérdeztük meg, hogy megengedné-e, hogy nála töltsünk el két napot, amíg a gyerek leteszi az emelt szintű vizsgákat, és ebben a városkában is kellemesen telt az időnk, barátunknak is nagyon köszönjük a segítséget.

* Minden kurzus ingyenesen volt letölthető a netről, igaz, stabil angoltudás kellett hozzá, amit szintén nem az iskolában szedett össze a gyerek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s