Kritikák, amiket az Otthonoktatásból az elitegyetemre c. bejegyzésre kaptam

Az előző bejegyzésem arról szólt, hogy a lányom milyen szép eredményt ért el az érettségin, és bejutott az orvosi egyetemre. Sokan megosztották a Fb-on, és sokan hozzá is szóltak; a hozzám érkező kommentekre és privát üzenetekre igyekeztem válaszolni, a megosztás megosztásait már nem tudtam, és nem is akartam követni.

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, amit nagyon köszönök.

Szólnom kell azonban arról is, hogy voltak olyanok, akik kötözködtek – és ezek csak azok a vélemények, amik eljutottak hozzám.

  • Megtudtam valakitől például azt, hogy én nem vagyok képes elengedni a gyerekeimet, mert majomszeretettel csüggök rajtuk, és szegény gyerekek magányosak és elszigetelődtek itthon.

    Most kezdjem el egy ilyen okos embernek (aki egy perccel azelőtt még azt se tudta, hogy a lányom a világon van) bizonygatni, hogy ez nem így van, a gyerekeim igenis kiterjedt baráti körrel rendelkeznek, rengeteg helyre járnak, és ezen a nyáron alig láttam őket, mert egyik táborból és kalandozásból a másikba mentek…?

    Régen évszakonként összeszedtem, hogyan “szigeteltük el” a gyerekeket, amit azért hagytam abba, mert tiszteletben tartom a nagy gyerekek magánszféráját, és nyilván nem fogok fényképezni a randevújukon vagy a baráti összejöveteleiken, pláne nem fogom ezt feltenni a netre – már csak azért se fényképezek ilyen alkalmakkor, mert én szerencsére nem vagyok ott.

    Jó párszor próbáltam elmagyarázni, hogy az otthon tanulás nem azt jelenti, hogy a gyereket nem engedjük ki a négy fal közül, hanem azt, hogy az élethez szükséges tudást nem az intézményben szedi össze, hanem bárhol máshol: pl. magántanárnál, mentornál, önkéntes munka során, tanfolyamon, otthon, tematikus nyári táborban, múzeumban, a neten, a könyvtárban, az utazásai során a való életben… gyakorlatilag mindenütt.

  • Valaki kiragadta egy régebbi írásom részletét, amiben az állt, hogy az iskola még soha nem volt olyan veszélyes hely, mint most, és ezzel azt vélte bizonyítani, hogy én betegesen tartok a közoktatástól, aminek a levét a gyerekeim isszák meg.

    Az intézményen kívüli tanulásnak nem csak az iskola veszélyessége az oka, természetesen más okai is vannak.  De most is fenntartom azt az állításomat, hogy a közoktatás nagyon veszélyes hely lett Magyarországon. (Már készül egy olyan bejegyzés, ami a közelmúlt tragikus vagy durva iskolai eseményeit gyűjti össze.)

    Ezek a kritikusok attól is tartanak, hogy a gyerek búra alatt nevelkedik, és nem éri elég negatív élmény, ami megedzené (közvetve tehát beismerik, hogy az iskola bizony veszélyes hely).

    Tényleg meg kell veretődniük a gyerekeknek ahhoz, hogy egészséges felnőttek legyenek belőlük?

    De értem én, amit a kritikus akar mondani, és megnyugtathatom az aggódókat, az én gyerekeimet is bántják eleget az otthonunkon kívül: kisfiamnak trágár stílusban orális szexet helyezett kilátásba egy korabeli fiú a postán sorban állva, miközben én a lányomnak nyújtottam támogatást a fiú nővére ellen, aki épp a lányom táskájába akart belenyúlni; ugyanőt a napokban is támadta meg egy agresszív gyerekbanda a játszótéren, és dobálták meg kavicsokkal. Nagyfiamba belekötött egy csöves a buszon, és le is köpte, lányomat pedig megpróbálta felszedni egy rámenős, valószínűleg részeg férfi az utcán. A nagy gyerekeimnek drogot is akartak már eladni, és kínálták őket füves cigivel, amit természetesen nem fogadtak el.

    Így most már rendben van a dolog…?

  • Volt valaki, aki udvarias, de kissé provokatív módon azt pedzegette, hogy az intézményen kívüli tanulást csak azok gyerekei engedhetik meg maguknak, akik nagyon gazdagok, és ezzel nem kéne kérkednem. Arra is tett utalást, hogy az egyik szülő ilyen esetben nem dolgozik.

    Ez sem újdonság, hogy azzal “vádolnak”, hogy mi nagyon tehetősek vagyunk. Miért lenne baj, ha valóban azok lennénk (nehogy már szégyellni kelljen valakinek, ha jómódú), de mi még közepes anyagi helyzetben se nagyon vagyunk.

    Az előző cikk egy gimnazista “gyerek”ről szólt, aki mellé nem kell állandó szülői felügyelet, hisz maga is nagykorú, a lányunk tehát nyugodtan ellehetett volna itthon egymaga is. Főz magára, utazik, döntéseket hoz, tanul egyedül; felőle aztán mindkét szülője dolgozhatna.

    De tény, hogy olyan családok is vannak, ahol kisgyerek mellett van otthon az egyik szülő; jellemzően az anya, aki többnyire főállású anya. Más családokban is előfordul, hogy az egyik szülőnek nincs munkahelye, mert munkanélküli, vagy önként vállalja az otthonlétet. Az se biztos, hogy az otthon lévő szülő nem dolgozik; nekem is vannak ideiglenes munkáim, amikre eljárok itthonról, illetve olyanok, amiket itthon végzek.

    De ha valaki azt mondaná, hogy ő megengedheti magának, hogy ne dolgozzon, és a felszabaduló időt a gyerekére szánja, az olyan nagy baj lenne…? Ha megteheti, miért ne?

    Én például szőnyegeket szövök és ruhákat, textiljátékokat varrok itthon

    Ha az a vád tárgya, hogy mi azért vagyunk kiváltságos helyzetben, mert meg tudtuk fizetni a magántanárokat, erre a következő a válaszom:

    a mérnök fiatalember 2 óráért 2.400 forintot kért, a vegyész tiszteletdíja pedig 3.000 forint volt másfél órára. A mérnöknek kb. 50.000 forintot fizettünk ki (97 %-ot írt a lányunk), a másik fiúnak kb. 160.000 forintot; ez 84%-os emelt szintű kémiát eredményezett. Ennyibe került a gyerek bejutása az orvosi egyetemre, és ennyit valóban nem sajnáltunk erre a célra, még akkor se, ha emiatt hetekig éheztünk volna. Mint írtam, magántanárhoz az iskolások is járnak, pedig nekik aztán rendelkezésükre áll a kiváló szaktanártól kezdve a felszerelt laborig minden. Gyanítom, 210.000 forintot a bejáró gyerekek szülei is kifizetnek az egyetemre való bejutásért, talán még többet is.

    Érdekesség: az egyik vezető tanár, aki tankönyvet is írt, és abban az iskolában tanított, ahonnan a lányomat kivettük, 2015-ben 12.000 (!) forintot kért egy magánóráért, és a gyerekek már hetediktől jártak hozzá magánban, be se nagyon lehetett jutni hozzá. Azokat a szülőket vajon számon kérte valaki, hogy “az iskola a gazdagok kiváltsága”…?

  • Olyan is volt, aki azt mondta, hogy csak azért lett ilyen szép a gyerek eredménye, mert az idei speciális helyzet miatt nem kellett szóbelizni, és az én otthonoktatott gyerekem egy szóbeli kémiavizsgán biztos megbukott volna – merthogy otthon nem volt lehetősége a kísérletezésre.

    Erre azt tudom mondani, hogy az egyik befogadó iskola, ahol egy ideig magántanuló volt, nemhogy kémialaborral, de még szaktanárral (!!) se rendelkezett. Amit a közoktatás nyújtott kémiából az oda bejáró gyerekeknek, az tehát nem volt sok.

    A lányunk mentorától tudjuk, hogy az ELTE Kémiai Intézete egyébként szervez érettségire felkészítő kísérleti napokat, épp olyan diákoknak, akik úgy érzik, nem eleget kísérleteznek velük a gimnáziumban (https://chemistry.elte.hu/staticpage.php?var1=35).
    Ha lett volna szóbeli az idén, lányom részt vett volna ezen a kétalkalmas kurzuson (4 ezer forintért – biztos csak a gazdagok engedhetik meg maguknak), és máris kiköszörülte volna a csorbát, hogy még nem sokszor mutatott ki szén-dioxidot meszes vízből.

  • Valaki azt szólta hozzá a cikkhez, hogy nem való ez a dicsekvés, mert ez olyan, mint amikor versenyeztetik a lovakat. Én kiposztoltam az örömömet, ahogy más is kiteszi a gyereke születését vagy az esküvőjét, hogy az ismerősei vele együtt örüljenek.

    Nagyon csípi valakinek a szemét, hogy én büszke vagyok a lányomra.

  • Szerintem csak rossz napja volt annak a kritikusnak, aki azt mondta, hogy az egész sztori kitalált.

    Mondtam is az apjának: Te, lehet, hogy ez a lány nincs is, és az egész 20 év csak egy érzékcsalódás volt? Mindenesetre megkértem a – lehet, hogy nem is létező – gyereket, mutassa meg még egyszer az SMS-t, amiben értesítik, hogy fel van véve az egyetemre.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s