A nagy zöld tévedés

Egyre népszerűbbek a környezettudatos, bolygóvédő, minimalista és zero waste mozgalmak; a “zöld” címkével bármit el lehet adni, legyen az tárgy vagy ideológia; egyre nagyobb a nyomás az influenszereken is, hogy legalább szavakkal védjék a környezetet, álljanak ki a jégtáblák vagy az esőerdők jogaiért, védjék a tigriseket, ne használjanak bizonyos termékeket, szólaljanak fel káros szokások ellen.
És a celebek, egyéb híres emberek el is szajkózzák, amit elvárnak tőlük, de én nem mindenkin látom a meggyőződést, csak azt, hogy alkalmazkodnak az új trendhez.

Új kép (1)

Vajon tényleg annyira “zöld”-e az a színésznő, aki minden (!) autójában tart néhány vászonzsákot, hogy ne kelljen nejlonzacskót hazavinnie?
Mennyire hiteles az a celeb, aki nem is titkolja pazarló életmódját (imád vásárolni, félévente több zsáknyi ruhát ajándékoz el, emellett szenvedélyesen utazik a világ egzotikus pontjaira), de a környezetvédelmet firtató kérdésre természetesen azt mondja, hogy az neki nagyon fontos, ezért a szállodákban csak kétnaponta mosatja ki a törülközőiket?
Mindenki úgy él, ahogy akar és ahogy tud. Ha szereti a kényelmes életet, és meg is engedheti magának, vagy kénytelen autót használni (rossz helyi közlekedés, beteg hozzátartózó vagy bármi más miatt) – tegye.
Csak NE öntse le az egészet zöld mázzal a lelkiismerete megnyugtatása érdekében, vagy épp azért, hogy megfeleljen a társadalom által megkövetelt normáknak!
Az, aki több autót is tart (megértem; a férjével mindketten elfoglalt alkotók, gyerekük is van, akit ide-oda szállítani kell, szükségük van a két járműre), az valószínűleg egy nap alatt nagyobb terhet ró a környezetre a két autó károsanyag-kibocsátásával, mint amennyi erőforrást megspórol a vászonzsákok használatával – de megint hangsúlyozom, már az is nyereség, ha nem dob ki hetente 8-10 nejlonzacskót!
Az a celeb meg, aki családostul elutazik Zanzibárra (természetesen repülővel mennek, nem kenuval vagy tevekaravánnal), hogy ott spóroljon a mosóporral, a vízzel meg az árammal…
Nyilván nem a környezet áll az első helyen az életében (nekem is a család az első), engem csak az zavar, hogy ennek ellenére mindenáron be akar állni a bolygóvédők sorába.
Sokkal szimpatikusabb lett volna, ha a a környezetvédelmet erőltető kérdésre csak ennyit mond:
“Ez vicc? A gyerekem jobban ismeri a dubaji repülőteret, mint a csepeli buszfordulót, az otthonaink (a videói szerint legalább 3 van nekik) pedig dugig vannak autókkal, motorokkal, ruhákkal és játékokkal. Milyen környezetvédelemről és zero waste-ről lehet beszélni az én esetemben?”

Új kép (87)
Annak is volt egy diszkrét bája, mikor a világ 2020. márciusi leállásakor a híres riporterpár szívhez szóló szavakkal hívta fel az emberek figyelmét az otthonmaradásra, a javakról való lemondásra és a visszafogottabb, egyszerűbb életre, és ostorozták a környezetszennyező, gyermekmunkásokat alkalmazó kínai gyárakat – mindezt tették az Indiai-óceán közepén lévő “paradicsomi kis szigetről”, miközben a posztjukat egy kínai óriáscég szponzorálta (egy csúcskategóriás okostelefont reklámoztak).
A mondanivalójuk és a magatartásuk közti ordító ellentmondásra néhány követőjük keresetlen szavakkal hívta fel a figyelmüket, ráadásul visszás, hogy azok, akik beutazzák a világot, másoktól elvitatják ezt a jogot.
Nekem nincs bajom a vegán életmóddal sem (én is éltem évekig speciális étrendeken), de nekem ott sántít a dolog, hogy  – főleg télen – a vegán menük hemzsegnek a nagyon távoli tájakról származó alapanyagoktól. Ezeket a zöldségeket  és gyümölcsöket több ezer kilométeren keresztül kell utaztatni, hogy a magyar vegán megnyugtassa magát. Ha tehát valaki nem lelkiismereti és állatvédelmi, hanem környezetvédelmi okok miatt választja ezt az életmódot, akkor lehetne mérlegelni, hogy megéri-e.
Gyakran böngészem a vegán menüket (nem kekeckedésből, hanem főzési ötleteket gyűjtök), és mindig elcsodálkozom, hogy teli vannak olyan alapanyagokkal, amikről azt se tudom, hogy eszik-e vagy isszák (na jó, ezeket főleg eszik).

Új kép (11)
Az ismert környezetvédő (mostanra mintha eltűnt volna a hírekből) is felkavarta a kedélyeket, mikor elhajózott Amerikába, de ahhoz, hogy a hajót visszahozzák Európába, 5 tengerésznek kellett repülőre ülnie. Ha valóban így volt, akkor elmondhatjuk, hogy amit megnyert a réven, azt bőven elveszítette a vámon – kerozin tekintetében.
Nekem az is furcsa, mikor környezettudatos vloggerek bemutatják a “minimalista” ruhatárukat, ami évszakonként (!) elfoglal egy kétajtós szekrényt, vagy “kihívás”-nak tekintik, hogy 5 napig hordják ugyanazt a ruhát! Mások meg terápiás, önsegítő csoportokba tömörülnek, hogy leszokjanak a ruha-felhalmozásról! A boltkórosság (nekem nagyon tetszik ez a szó) valóban lehet szenvedélybetegség, akkor szakemberhez kell fordulni, de ha nem az, talán elég lenne egy nagy levegőt venni és elhatározni, hogy nem vesznek meg mindenféle frinc-francot (vagy egyszerűen otthon hagyják a bankkártyájukat).
Új kép (9)Magával a zöld mozgalommal nagyjából én is egyetértek.
Elutasítom az erőforrások és a javak pazarlását (pl. az indokolatlan autóhasználatot, az állandó kivilágítást, az órákig való zuhanyozást), a mértéktelen felhalmozást, pártolom az egyszerűbb életet. Soha nem fogom megérteni, hogy valaki miért cseréli le a ruhatárát minden szezonban, vagy hogy minek egy nőnek 30 pár cipő (tudom, tudom, a munkahelyén megkövetelik a bankszerű, változatos öltözködést).
Elborzaszt, hogy a nagyüzemileg tartott prémes állatoknak pusztán azért kell kínhalált halniuk, hogy a gazdag nők egy-egy estélyen kékróka bundában tudjanak megjelenni – ezek a nők nem a fagyhalál ellen öltöznek szőrmébe, hanem a luxusért, meg azért, hogy szépségükkel és a magukon viselt termékekkel emeljék a férjük üzleti esélyeit.
Nagyon haragszom a szemetelőkre is, és fel nem foghatom, hogy miért éri meg valakinek becipelni az erdőbe a szemetét, hisz annyi erővel a kukáig is elvihetné. Nálam lett már vége kapcsolatnak amiatt, mert az udvarló egy erdei kiránduláson a szemetét lazán bedobta az aljnövényzetbe; nekem nem sok keresnivalóm lett volna egy ilyen ember mellett.

Másolás - szőnyeg zugló
Az én táskámban mindig van kanálkészlet, hogy ha házon kívül kell ennem, ne pocsékoljak eldobható evőeszközt, és vizet is itthonról szoktam magammal vinni egy csatos üvegben, saját készítésű vászonzsák is mindig van nálam a zöldségeknek, kifliknek, és sose hiányzik a táskámból a bevásárlószatyor.
Nem érzem kényszernek, hogy minden nap más ruhában lépjek ki a lakás ajtaján, igyekszem addig hordani a ruhákat, amíg javíthatatlanul ki nem lyukadnak.
Nincs azonban lelkiismeret-furdalásom, ha el kell utazni valahova; eddig se a mi röpködéseink miatt szennyeződött el a bolygó.
Nem járok csomagolásmentes boltba se, mert nem vagyok benne biztos, hogy a termékek minden esetben valóban csomagolás nélkül érkeztek a bolt raktárába (emlékezhetünk még a biopiacos botrányokra, mikor a bio tejfölről kiderült, hogy az árus a közeli hipermarketben vette, és aranyárban adta tovább) – azért meg nem akarok többet fizetni és külön utazni, hogy esetleg más dobja ki helyettem a tészta zacskóját.
Fogyasztok húst, főleg otthon, anyámnál, aki a szeretettel nevelgetett tyúkját vágja le a kedvünkért, mikor meglátogatjuk őket.
Eddig is igyekeztem a kreativitásomat a hulladékmentesség szolgálatába állítani, hisz kinyúlt pólókból rongyszőnyeget szövök, lyukas zokniból gyerekjátékot varrok, varrási maradékból nesszeszereket, kikopott nadrágokból pedig bevásárlószatyrokat készítek.

2 thoughts on “A nagy zöld tévedés

  1. Valahogy úgy kellene csinálni mint Pista bácsi,akinek soha nem volt szemete és nem dobott el semmit. Megtudták a környezetvédők, szaladtak hozzá mondja el ,hogy lehet az!

    – Hát kérem szépen az úgy van , hogy amit én nem tudok megenni, azt megeszik az állotok, amit ők se, megy a trágyára. Ami a trágyára se jó, az megyen a tűzre. Ami a tűzre se jó, az csak jó lesz valamire!

  2. Annyira igaz és annyira jó, amit írtál. 🙂 Én is sok mindennel értek egyet, ami “zöld” de van, hogy csak forgatom a szememet. Én szívesebben járok piacra, mint csomagolásmentes üzletbe, annak is megvan a varázsa. szezonális, helyi termékek, sokszor sokkal finomabbak, mint a bolti ételek. Ami van itthon (ruha, háztartási termékek stb) mindent is újrahasználunk. Közel sem tökéletes a mi háztartásunk se, de nem is kell annak lennie. Bőven elég, ha igyekszünk, ha próbálkozunk, ha bukdácsolunk, és a realitás talaján maradunk. Szerintem te nagyon jól látod a “zöld”séget. 🙂 Hajrá

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s