Még adós vagyok a tavaszi otthonoktató hétköznapjaink bemutatásával; habár távolabb költöztünk addigi lakóhelyünktől, szívünk visszahúz, és a barátok, meg a nagymama miatt is visszajárunk. A nagy gyerekek egy baráti társasággal kirándulni mentek a Börzsönybe, ahol bepillantást nyertek egy tanya mindennapi életébe. Szép idő volt rájuk, szép volt a táj is. A nagy gyerekek Erdélyben … olvasásának folytatása
Kevesen tudják, hogy van Budafokon egy nagyon különleges múzeum, a Barlanglakás Emlékmúzeum, amely csak előzetes bejelentkezés után látogatható. A megadott számon egy nagyon kedves úrral beszéltem, akivel rövid egyeztetés után meg is állapodtunk egy időpontban – kifejezetten a mi kedvükért jött a helyszínre. Budafok (korábbi nevén: Promontorium) népe évszázadok óta a szőlőtermesztéssel foglalkozott, amihez kapóra … olvasásának folytatása
Részt vettünk a Családok Budapesti Világtalálkozóján. Az első napon a legjobban várt előadás Zimbardo professzor felszólalása volt. A tudós nagyon idős már, de örömmel láttuk, hogy viszonylag jó erőben van – leszámítva azt, hogy bottal közlekedett. Az eltűnő férfiszerepekről és a fiatalokra leselkedő újfajta veszélyekről beszélt. Mivel néhány nappal ezelőtt volt szó itthon a híres … olvasásának folytatása
Mivel már nincs téli hideg, elkezdtük a túrázást. Bemelegítésként egy rövid távot választottunk: meglátogattuk az Árpád-kilátót és környékét. Szép nap volt; együtt voltunk a jó levegőn.
Már meséltem a tavalyi év őszéről, most bemutatom az elmúlt nyarunkat, amiről először azt gondoltam, nem nagyon lesz mit mutogatni, mert nem voltunk sok helyen, de ahogy nézegettem a képeket, rájöttem, hogy talán így is elég eseménydús és szép volt a nyarunk. Nagyfiam cserkésztáborban volt; a régió összes cserkésze együtt táborozott most; annyian voltak, hogy … olvasásának folytatása
Kirándulni Budapesten, felér egy történelemórával. Érdekességeket mesélek az emléktáblákon feltüntetett emberekről, eseményekről, helyszínekről – amelyikről tudok (amik sokszor kapcsolódnak az aktuális tanulnivalóhoz is). Kisfiam pedig kibetűzi a táblák szövegét is. 1838-ban eddig (a felső hullámig) ért a víz szintje a városban; a gyereket épp elnyelte volna (egyébként sok helyen emlékeznek meg az akkori vízállásról; utcán … olvasásának folytatása
Mi is megünnepeltük a forradalom 60. évfordulóját. A nagyobb gyerekeink korhű ruhákba öltözve vettek részt történelmi bemutatókon, ahol a fiam pesti srácot alakított, a lányom pedig orvostanhallgatót, aki a sebesülteket menti. Néhány kiegészítés a képekhez. A képeken látható katonák jórészt szovjet mintájú egyenruhákban vannak, az 50-es években ez volt a nálunk rendszeresített uniformis. Hogy honnan … olvasásának folytatása
A nyár további részében rendszertelenül fogok jelentkezni, sokat vagyunk úton, élvezzük az augusztust. Új elfoglaltságunk, hogy kihasználjuk az alkalmat, hogy egy ilyen gyönyörű város közelében élünk, és turista-szemmel kirándulunk az ismerős helyeken; próbáljuk észrevenni az eddig rejtett szépségeket is (legyen az egy dombormű egy épület falán, vagy egy eldugott terecske kútjának dísze). Szeptembertől megint rendszeresen … olvasásának folytatása
Sokáig nem voltak itthon a gyerekek, és ezután is mennek ide-oda; kihasználtuk hát az alkalmat, hogy együtt lehetünk, és végre elmentünk kirándulni a hegyekbe (tüdőwellnesszre – ahogy mondani szoktuk).
Megérett a cseresznye és a meggy szüleim kertjében, így hazautaztunk, hogy segítsünk nekik a szedésben. Érkezésünk megzavart egy kismadarat, akinek az odújából ádáz csipogás hallatszott (aztán visszatért a fiókáihoz) Így nézett ki a meggy a kertben, és így nézett ki a fazékban lecukrozva
almameter 