Nagyon megtetszett ez a pöttyös anyag a boltban; maradék volt,ráadásul befogta a mellette lévő piros textil, így egész olcsón jutottam hozzá, pár száz forint volt (a piros szín már a beavatásnál kijött belőle).
Körszoknyát képzeltem el belőle a lányomnak (ami kiterítve egy teljes kört ad ki), ehhez négyrét kell hajtani az anyagot, és egy körcikket kell kivágni. Le kell mérni, hogy milyen hosszú szoknyát szeretnénk (a mi esetünkben adta magát a hossz, hiszen eleve nem volt nagy az anyag), és ezt az ívet fel kell rajzolni az anyagra. A módszer: egy madzagot rögzítünk az anyag sarkára, az ívet pedig felrajzoljuk a madzag végére kötött ceruzával – mintha körző lenne. Ha formás feneke van a majdani tulajdonosnak, akkor a kiálló popsi “felveszi” az anyagot, előfordulhat tehát, hogy hátul rövidebb lesz. A végén kell utánaigazítani.
A következő lépés a derekának a kivágása. A derékhoz (ha a derékbőség mondjuk 60 centi) egy 60 centi kerületű kört kell kivágni a szoknya sarkánál. A kör kerülete: 2rPÍ, azaz: 60/2/PÍ= a kör sugara. Ez kb. 10 centi. Csalóka, hiszen 10 centi sugarú kör nagyon kicsinek tűnik, de ha szét lesz hajtogatva az anyag, akkor elég lesz.
Aki nem akar számolgatni, az próbálkozhat a szemmértékével is, de érdemes először kisebb köröket kivágni, mert ha elsőre túl nagy a kör, akkor leesik a szoknya a viselőjéről.
A levágott anyagdarabból kijön a ferdepánt, amivel be lehet szegni a szoknya derekát.
Mivel a derékkivágás épp akkora, mint a viselőjének a dereka, sugárirányban be kell vágni 5-10 centiméternyire, hogy legyen hely belebújni a szoknyába. Mikor a derekát beszegjük a ferdepánttal, természetesen ezt a vágást is be kell szegni. A megkötést én úgy oldottam meg, hogy a ferdepántból jócskán hagytam a kivágás két szélén, és az egyben a megkötő is. A szoknya alját egyszerűen csak felhajtottam.
 |
 |
|---|---|
Az se baj, ha a derék kicsit kisebb, vagy nagyobb a kelleténél |
|
almameter 