2015.04.30. – Otthonoktatós gondolatmorzsák VI.

Státuszvizsgálaton kellett megjelennünk a védőnőnél. Mindig kedveltük őt; már a legnagyobb gyerekünket is ő védte, de a kapcsolatunk kissé fagyos, mióta elmondtam neki, nem hiszem, hogy a legkisebb gyerekemnek feltétlenül jót tesz majd az óvoda, ezért nem is fogom bevinni. Szenvedélyesen beszélt rá az ovira, és boldogan nyugtázta, hogy járatjuk is a kisfiunkat, mikor egyik … → olvasásának folytatása

2015.04.27 – Világnépviselet

Egy ismerősömmel beszélgetve kisebb vitába keveredtünk a hagyományokkal kapcsolatban; ő azt mondta, hogy számára a népviselet egyet jelent az egyenruhával, és nem alkalmas arra, hogy az egyéniség megmutatkozzon az öltözködésben. Ezzel szemben a mai ember rengeteg fajta öltözék közül választhat, pénztárcájának és személyiségének megfelelően – mondja ő. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet, nekem sok … → olvasásának folytatása

Otthonoktatós gondolatmorzsák V.

A fiam nagyon jól számol, ezért szívesen bízom rá a pénzt, ha vásárolni megyünk. Ő fizet a piacon, boltban. Mérlegel is: ha valamit drágának talál, megbeszéljük, hogy helyettesítjük valami olcsóbbal. Az ismerős árusok eleinte furcsának tartották, hogy a gyerek fizet helyettem, de mára megszokták, és mindig megdicsérik, hogy milyen ügyes. Azok, akik nem ismernek minket, … → olvasásának folytatása

2015.04.13. – Intézményesülés

Magyarországon 1868-ban vezették be az általános tankötelezettséget; az Eötvös József-féle 1868. évi XXXVIII. törvénycikk (a népiskolai közoktatás tárgyában) rendelkezett erről. Ez nem azt jelentette, hogy innentől kezdve minden gyerek reggeltől délig az iskolában kuksolt, hanem csak azt, hogy a gyerekek egy része el-eljárogatott az iskolákba. Az 1900-as évek első felében még teljesen elfogadott dolog volt, hogy … → olvasásának folytatása

2015.04.03. – Otthonoktatós gondolatmorzsák IV.

A lányunk tanulmányi versenyen volt. Előtte egy hetet tanultam vele, kikérdeztem, segítettem neki, anyagot gyűjtöttem, szóval a keze alá dolgoztam. Örülök, hogy hozzátehettem én is valamit az elért jó eredményéhez. Talán mondanom se kell, hogy az iskolából semmi segítséget nem kapott a felkészülésben, de tavaly legalább a szaktanár elkísérte a gyerekeket a versenyre. Az idén … → olvasásának folytatása