Posted in november 2015

Otthonoktató “tanóra”

Otthonoktató “tanóra”

Többen kérdezték, hogy hogyan is néz ki nálunk egy tanóra. Ugyan most is a tanóra szót használom, de természetesen a tevékenységünknek nincs köze az iskolai értelemben vett órához; az okosodás laza, kötetlen; heverészünk a szőnyegen és beszélgetünk, nevetgélünk, miközben vaskos információkat fogadunk be. Elkezdem hát bemutatni a tanulásunkat, elsőként egy olyan alkalmat, mikor a tudnivaló … olvasásának folytatása

Zsarnok tárgyaink

Zsarnok tárgyaink

A modern embernek rengeteg holmija van. Ruhák, könyvek, használati eszközök, bútorok, csecsebecsék, játékok, cédék… – hasznos és haszontalan tárgyak tömkelege. Azt hiszem, az emberiség még soha nem vette magát körül ennyi tárggyal, mint most. Már-már elmondható, hogy nem is a tárgyak az emberéi, hanem az ember tartozik a tárgyakhoz. Sokszor elgondolkodom, hogy mit vinnék magammal, … olvasásának folytatása

Otthonoktató hétköznapok (2015 nyara)

Otthonoktató hétköznapok (2015 nyara)

Mivel még mindig meg szoktam kapni ismerős vagy ismeretlen szakértőktől, hogy az otthonoktatott gyerekek elszigetelődnek a társadalomtól, és nincsenek barátaik, folytatom hétköznapjaink bemutatását, nyár elejétől mostanáig, vagyis október végéig. Ugyan ez az az időszak, mikor az iskolások is jórészt otthon vannak, de mégiscsak ide kívánkozik, hogy hogyan végezzük mi a “gyerekelszigetelést”.  Külön bejegyzéseket szenteltem a … olvasásának folytatása

Otthonoktatós gondolatmorzsák VII.

Otthonoktatós gondolatmorzsák VII.

Régebben többször végeztünk önkéntes munkát egy alapítványnál, akik többek között kenyeret is sütöttek. A kemence, ahol sütöttünk, egy olyan sporttelepen volt, ahol gyakran megfordultak iskolás csoportok is. Az önkéntes munka részemről a kenyértészta dagasztásából állt, de gyakran én főztem a munkásokra (pékekre, fűtőkre, takarítókra), a nagyfiam meg a kemence körül sürgölődött, segített fát vágni, őrizte … olvasásának folytatása

Egy gyerek – sok gyerek

Egy gyerek – sok gyerek

Mióta házasok vagyunk, egyfolytában gyereket akarunk. Jó ideje vagyunk már férj és feleség, ehhez képest “csak” három gyerekünk van. Úgy alakult, hogy ilyen-olyan problémák miatt sajnos nem lettek többen. Valószínűleg már nem is bővül tovább a családunk, ezért bele kell törődnünk abba, hogy épp csak nagycsaládosnak mondhatjuk magunkat. A férjem is egyke és én is. … olvasásának folytatása