2014.05.12. – Búza őrlése házilag

Kenyeret már sütöttem itthon bolti lisztből, de most, hogy újra jó a kézimalmom, végre itthon őrölt lisztből készült a kenyerünk.
A búzát sajnos boltban kellett megvennem, elég drágán, de kutatom a lehetőséget, hogy jó minőségű gabonához jussak, lehetőleg magától a gazdától.

A kézimalommal való őrlés nem könnyű. Az én malmom őrlésének finomsága állítható, és minél finomabb lisztet szeretnék, annál nehezebb a munka. De ez nem baj, legalább jobban megbecsüljük a lisztet, ráadásul eddig még mindig akadt jelentkező; a gyerekek versengtek, hogy melyikük  tekerhesse a kart.

A garat kétosztatú. A kisebbik a pelyhesítőé.	A liszt durva és sötét.

A kész liszt teljes kiőrlésű, vagyis benne van a búzaszem minden része. Ha az ember finomlisztet akar, akkor meg kell szitálnia. A szitán fennmarad a korpa, ami szintén nagyon hasznos.
A frissen megszitált korpából öntöttünk az épp reggeliző kisfiunk joghurtjába is, míg nem nézett oda. Visszafordulva folytatta az evést, és gyanús volt neki, hogy az előbb még nem volt ilyen sűrű és darabos az a joghurt, de nem tudott ránk bizonyítani semmit, így fanyalogva, de megette a korpával feldúsított reggelit. Ezen kívül müzlibe is tesszük a korpát.

Előkészületek a szitáláshoz	Korpa

 

A házilag megőrölt és megszitált liszt (legalábbis a mienk) közel sem olyan fehér és finom (a finomságot itt az állagára értem, nem az ízére), mint a bolti. A mienk jóval durvább és darabosabb, a bolti liszt ehhez hasonlítva olyan, mint a púder.

A kenyér, amit a házilag nyert lisztből sütöttünk, nagyon jó ízű lett. Fele teljes lisztből készült, a másik felét megszitáltuk. Talán nem is kell mondanom, hogy mennyivel egészségesebb frissiben őrölt teljes lisztből sütni, amiben még minden hasznos anyag benne van, mint a boltiból, ami hosszú hónapokig megőrzi a szavatosságát (de nem a beltartalmát).

 

Az itthon sült kenyérnek kemény a héja, nem úgy, mint a boltié. Ezt rossz foggal nem lehet megrágni.
Régen nem volt szükség zselés, hűthető, világító, zenélő rágókákra; a fogzó babának csak a kezébe nyomtak egy kenyérhéjat, és azon boldogan elnyámnyogott.

Az én malmom kétfunkciós: pelyhesíteni is lehet vele. A pelyhesítés sokkal könnyebb és haladósabb munka, mint az őrlés. A gyerekek ezt is boldogan végzik, és ami fontosabb: boldogan meg is eszik, hiszen saját munkájuk gyümölcse a búzapehely, így sokkal kívánatosabb.
Az itthoni müzli pehelyből és korpából áll (és persze tejet öntünk rá). A gyerekek nem hiányolják az édes ízt, de ha valakinek hiányzik, tehet bele mazsolát, magvakat (pl. diót), vagy mézet.

Jól látszik a búzapelyhen, hogy a malomkő nem darálja meg, csak szétlapítja.

A kenyeret és a gabonát mindig nagy tiszteletben tartotta a nép; a katolikusok keresztet rajzolnak a kenyérre megszegés előtt. Néhány vidéken a búzát egyenesen “élet”-nek nevezik!
Ezért az én szememben végtelenül nagy bűn, hogy a mostanában híressé lett biogazdaság új tulajdonosa (vagy bérlője) kitárcsázta a sarjadó búzát! Aki ilyet képes megtenni, az biztos nem becsüli és tiszteli a földet!

A kenyerem receptje ebben a bejegyzésben van.