2015.01.05. – Az ember, aki elette a máját

Morgan Spurlock egy fiatal filmes, aki 2003 elején érdekes kísérletbe kezdett, amelyről filmet is forgatott (Super size me címmel). Egy hónapig csak gyorséttermi (McDonald’s-os) ételt evett, és folyadékot is csak olyat vett magához, ami ott kapható volt. Vakmerő kísérlete közben végig orvosi felügyelet alatt állt.

Nem nehéz kitalálni, hogy milyen eredménnyel végződött a kúra: Morgan (aki a kezdetekkor alapos kivizsgálásokon esett át és makkegészséges volt) igen rossz állapotba került a hónap végére. A mája begyulladt és megkeményedett (orvosa hitetlenkedve nézte az eredményeket, mert ilyen ramaty értékeket csak masszív alkoholistáknál látott addig, azt is hosszú évek alatt hozták össze), vesefunkciói leromlottak, koleszterinje az egekbe emelkedett, állandó fejfájás kínozta, nyomást érzett a mellkasában, hangulata levert volt és a férfiereje is nagyban csökkent. (Egyszer még a halálfélelem is elérte, és az orvosa is alaposan ráijesztett.) Az örökös rossz közérzete csak akkor lett jobb, mikor enni kezdett, egyedül ez okozott örömet neki (vagyis függő lett).

Morgan Spurlock hízása, mellette az átlagos testalkat

A kísérlet kezdetén Morgan 90 kiló volt (és 187 centi – de ez nem változott). Az első 5 nap alatt 7 és fél (!!!!) kilót hízott, a hónap végén 105 kilót nyomott, vagyis felszedte testsúlyának 16 százalékát! Leadni nem volt ilyen könnyű: vegán bioszakács felesége segítségével 5 hónap alatt fogyott 10 kilót, és további 9 hónap alatt adta le a maradék súlyfelesleget.

A McDonald’s ételei meglehetősen egészségtelennek találtattak: nemcsak az volt a baj, hogy az adagok hatalmasak, hanem az is, hogy teli vannak cukorral és zsírral. Az étlapon kapható termékek közül csak 6-ban nem volt cukor (pl. a sült krumpliban). Az öntettel megbuggyantott csirkesalátában több kalória volt, mint egy Big Mac-ben, a kis joghurt pedig annyi cukrot tartalmazott, mint másfél liter üdítő! Elmondható, hogy az ember egyetlen menü elfogyasztásával bőven biztosította a szükséges napi kalóriabevitelt!

A gyorséttermi adagok érdekes változáson mentek át az idők folyamán: eleinte csak egy méret volt üdítőből (4 decis). A kezdeti méret a film készítésekor már gyerekadagnak számított, a közepes méret egy literes, a nagy adag másfél literes volt, és volt extra kiszerelés is (2 l), ami csak egy kisebbfajta dézsában fért el – ehhez negyed kiló sült krumpli járt.

Morgan a kísérlet egy hónapja alatt 15 kiló cukrot és 6 kiló zsírt vett magához, valamint termelt 13 zsáknyi szemetet! (A meki egy napi szeméttermésével meg lehetne tölteni az Empire State Buildinget!)

A film támadói azzal érveltek, hogy nincs olyan ember, aki minden áldott nap gyorsétteremben enne. A statisztika azonban mást mutat: az USA lakosságának kb. ötöde hetente négyszer (vagy akár minden nap) ilyen helyen eszik!

A film gyászos képet fest az amerikai társadalom egészségügyi állapotáról: az észak-amerikai népesség 60 %-a túlsúlyos, a 2000-ben született gyerekek harmada cukorbeteg (lesz). A költségvetésnek rengeteg pénzbe kerül az elhízásból adódó betegségek kezelése!

Az emberek étkezési szokásai nagyban átalakultak. A családok alig esznek otthon készített főtt ételt, a hűtők teli vannak fagyasztott és félkész termékekkel. A stáb ellátogatott több amerikai iskolába is, ahol lesújtó tapasztalatokat szereztek. A lefilmezett gyerekek alig ettek értékes táplálékot; szinte csak csokin, csipszen, kólán és sült krumplin éltek.

A közétkeztetésben se jobb a helyzet: sok iskolába egy ismert multicég szállítja az ételt, ami megint csak hemzseg a cukortól és a zsírtól. A szövetségi gyermekétkeztetés is lehetne egészségesebb. Egy megkérdezett szakácsnő elmondta, hogy az ételeknek csak egyhatodát készítik ők helyben, a többi fagyasztott állapotban, előre csomagoltan érkezik. A szakácsok már alig főznek Amerikában – hangzik el, és a hölgy keserűen felmutatja a kezében lévő konzervnyitót: ez az eszköz az, amit a leggyakrabban használunk…

Hogy valami jót is mondjon a film a közétkeztetésről, ellátogattak egy állami iskolába is, ahol magatartászavaros gyerekeket oktattak. Itt különös kísérletbe kezdtek: a menzáról száműzték a cukros üdítőket, a tartósítószert és színezéket tartalmazó előre elkészített, valamint a zsírban/olajban sült ételeket. Mindent helyben főztek friss zöldségekből és más alapanyagokból. Meglep-e valakit, hogy a gyerekek agresszív és deviáns viselkedését mintha elfújták volna…?

Meg szeretnék még említeni három szereplőt a filmből!

Egyikük Don Gorske, fanatikus Big Mac rajongó. Étkezéseinek 90 %-át ez teszi ki; eddig kb. 25.000 Big Mac-et fogyasztott el. Ő a kivétel, aki erősíti a szabályt: sovány és (látszólag) egészséges.

A másik epizodista már nem volt ilyen szerencsés. Bruce Howlett az egészségtelen életmódjába majdnem belerokkant. Megszállott fogyasztóként napi 8(!!!!) liter kólát ivott meg! Szervezete nem bírta a cukor-sokkterápiát, és Bruce ideiglenesen megvakult. Nagyon megijedt, és leállt a kólaivással, ezért visszanyerte a látását. Ez után szánta rá magát egy gyomorszűkítő műtétre, aminek köszönhetően sikerült lefogynia – és persze az önmérgezéssel is felhagyott.

A harmadik szereplő nem is szereplő tulajdonképpen, hanem a film egyik ihletője. Eric Schlosser újságíró Fast food nation (Megetetett társadalom) című könyve nagy hatással volt a film készítőire. A DVD extrái között van az íróval egy hosszabb beszélgetés. Többek között elmeséli, hogy az ő gyerekei miért nem ehetnek nagyüzemi állattartásból származó húspogácsát és beszél az élelmiszeripar trükkjeiről is, például arról, hogy egy (gyorséttermi) étel íze nem a jó minőségű összetevőkön és a fűszerezésen múlik, mert vegyészek tömkelege dolgozik, hónapokon át egy-egy új íz megkreálásán. Valószínűleg az összetevők egyike egy olyan vegyület, ami kiváltja a Morgannél is tapasztalt függőséget…

Eric Schlosser

És milyen következményei lettek a filmnek? A pellengérre állított étteremlánc szerint semmi, de mit ad Isten, a bemutató után nem sokkal csökkentették az adagok méretét és cukortartalmát, valamint több, egészségesebb terméket is piacra dobtak.

A McDonald’s azóta is igyekszik változtatni a róla kialakult kedvezőtlen képen. 2013-ban odáig mentek, hogy magukat fogyókúrázásra ideális helyként mutatják be. El nem hinnétek, mi történt például két éve! Egy John Cisna nevű, 127 kilós ember bement a helyi McDonalds’s étterembe, és közölte velük, hogy az ő segítségükkel szeretne fogyókúrázni. A vezetőnek kapóra jött az ötlet, mert a cég épp akkor indított egy egészséges ételeket bevezető kampányt, ezért vállalták, hogy a fogyókúra idejére Cisna úr ingyen kapja tőlük az ételt. Hát nem csodálatos ez a véletlen egybeesés? A férfi fél év alatt lefogyott 99 kilóra.

John Cisna fogyása

A kampány üzenete: nem a meki tehet arról, ha az ember elhízik az ételük miatt. Igen ám, de Cisna úr szigorú szabályokat tartott be a fogyókúrája során: nem vitt be napi 2000 kalóriánál többet, ebédre csak salátát és vizet evett-ivott, valamint naponta 45 percet sétált. Morgan Spurlock viszont megpróbálta leképezni az átlag amerikai fogyasztási és életmódbeli szokásait (pl. nem gyalogolt többet napi 2000 lépésnél). Morgan is megtehette volna, hogy csak salátát eszik, de a statisztikák szerint nagyon kevesen tesznek így a mekiben; az eladásoknak mindössze 2-3 %-a származik salátából!

A bejegyzés Morgan Spurlock Super size me című filmje alapján készült. Az adatok a 2003-as (vagy korábbi) állapotokat tükrözik, és a filmből származnak.