2014.08.11. – Az otthonoktató szülők típusai

Sokszor beszélgettünk arról, hogy kik azok a szülők, akik az otthonoktatást választják? És főképpen: miért választják a tanulásnak ezt a formáját?

A lehetséges válaszokat szedtem egy csokorba.

1., világnézet miatt

Különböző gyülekezetek tagjai, akik nem szeretnék, hogy a gyerekeik találkozzanak az otthonitól eltérő értékrenddel.

Mivel ezek összetartó és zárt közösségek, a gyerekek remekül megvannak egyházon belül, és sok kortárs kapcsolatuk van.

2., akik a rendszer velejéig látnak

Olyan családok, akik kellően kritikus szemmel nézik a világot, és nem kérnek abból a szolgáltatásból, amit jelenleg az állam tud nyújtani. Meglehet, hogy ha az állami iskolákon és néhány fizetős magániskolán kívül lenne más választásuk, ezek a családok nem lennének otthonoktatók, de mivel nincs más lehetőség (én legalábbis nem tudok), marad a magántanulóság és az otthonoktatás.

3., egészségügyi okok miatt

Van olyan kisgyerek, akinek születésétől fogva olyan gyenge az immunrendszere, hogy nem bírja a zárt közösséget elviselni komolyabb betegségek nélkül. Ennek a gyereknek életbevágóan fontos, hogy a téli hónapokban ne legyen kénytelen 35 társával egy kb. 40 négyzetméteres helységben tartózkodni, és az osztálytársak által hordozott kórokozókkal behatóbban megismerkedni.

Szintén nagyon sajnálatos, amikor a gyerek állapota nem teszi lehetővé, hogy hosszú ideig üljön egy helyben, vagy sokat kell orvosi kezelésekre járnia, ami sok mulasztást vonna maga után.

4., külföldi tartózkodás

Ezekben az esetekben a szülők külföldi munkavállalása miatt a család nem tartózkodik itthon. Sokszor csak az apa vállal munkát, tehát az anya a gyerekekkel Magyarországon maradhatna, de együtt szeretnének lenni, és inkább követik a családfőt.

5., sajátos életmód miatt

Én úgy érzékelem, hogy egyre többen szakítanak a városi léttel és költöznek nyugalmas helyekre: patakpartra, szőlőhegyre, erdőbe, vagy a pusztaságba. Ezek az életterek sok esetben nagyon távol esnek még a kis falvaktól is, így bajos lenne a gyerekek mindennapi bejutása az iskolába-óvodába. Valljuk be, a legtöbben épp ezért költöznek olyan messzire. Aki levált a szolgáltatókról, és önellátó gazdaságában maga termeli az élelmét, nincs TB kártyája, és nem kér a kereskedelmi tévékből, az nagy valószínűséggel az állami oktatást is visszautasítja, és maga foglalkozik a gyermekével.

6., a biztonságot keresők

Vagy a gyerek személyisége, vagy a szülők értékítélete miatt jutnak el az otthonoktatásig. Ha a gyerek túl érzékeny, nem képes beilleszkedni egy társaságba, félő, hogy a többiek kirekesztenék vagy épp ellenkezőleg: a gúnyolódásuk céltáblájává válna, vagy csak a szülő látja úgy a világot, hogy biztonságosabb a gyerekét maga mellett tudnia, na, én őket sorolom ebbe a csoportba.

+1.,

A kakukktojások.

A magyarországi magántanuló gyerekeknek körülbelül a fele tartozik a fent említett kategóriák valamelyikébe. A másik felüket pedig azok a családok alkotják, akiknek nem kell erőfeszítést kifejteniük az oktatási intézményeknél, hogy a gyerekek otthon maradhassanak (mint többünknek), hanem egyenesen az iskolák könyörögnek, nehogy bevigyék a gyerekeket az osztályba! Halmozottan hátrányos helyzetű családokról van szó, akiknek egy része bűnözésből tartja fenn magát, és az iskolák elemi érdeke, hogy ezek a gyerekek közösségromboló tevékenységüket ne náluk fejtsék ki.

Természetesen nem megoldás, hogy ezeket a gyerekeket „szabadon engedik”, így a probléma nem oldódik meg, csak eltolódik.

Talán mondanom se kell, hogy ezek a családok olyan messze vannak az otthonoktatástól, mint Makó Jeruzsálemtől, illetve – ha van is otthoni tanulás, az nem a helyesírásra és az írásbeli műveletekre terjed ki, hanem a munka nélküli, alternatív létfenntartási stratégiák kifinomultabb tanulmányozására.