Tanulásunk és netes barangolásaink során gyakran találkozunk azzal az információval, hogy az épp tanult híres ember magántanuló volt, vagy otthon tanították hosszabb – rövidebb ideig. Róluk szól ez a bejegyzés.
Móricz Zsigmond maga vette a kezébe gyámleánya fiának, Imrének a tanítását, és tőle tanult meg a kisfiú írni-olvasni.
Az egyetem volt az első iskola, ahová a kolozsvári születésű Wald Ábrahám betette a lábát. Mivel az 1900-as évek elején még szombaton is volt tanítás, a vallásos zsidó szülők nem engedték se az ünnepnapon, se más napokon iskolába a gyerekeiket; az édesanya tanította őket otthon. Wald Ábrahám később tagja lett az Applied Mathematics Panel nevű, matematikusokból álló csoportnak, akik az amerikai légierő számára végeztek statisztikai vizsgálatokat a második világháború alatt. Munkássága során elévülhetetlen érdemeket szerzett a döntéselmélet és az ökonometria fejlődésében, a statisztikában pedig lefektette a szekvenciális analízis alapjait.
Arany Jánost 4 éves korában az édesanyja tanította meg írni a tűzhely hamujában. Szegény és idős szülei gazdag szellemi környezetet teremtettek számára otthon; a legnagyobb szókinccsel rendelkező magyar költő lett belőle. Mikor iskolába ment, már komoly olvasottsággal rendelkezett, és csodagyerekként tartották számon.
Bálint Ágnes, Frakk, Mazsola, Kukori, Kotkoda és Böbe baba szülőanyja is két évig magántanuló volt a gimnáziumi évei alatt.
Szintén magántanulóként végezte az elemi iskola első 4 osztályát Szabó Magda. Édesanyja tanítónő volt, apja is nagy műveltségű humanista. Az iskolában se kapott volna jobb oktatást: apja latinul társalgott a kislánnyal (az írónő később doktorált is ebből a nyelvből), anyja pedig egyéni és kreatív módszerrel tanította minden másra (a szófajokat például megszemélyesítette, és tulajdonságokkal ruházta fel).*
Erdős Pál, a XX. század egyik kiemelkedő matematikusa is otthonoktatott gyerek volt; szülei középiskolai matematikatanárok voltak. Zseninek tartották: 4 éves korában már négyjegyű számokkal végzett műveleteket. A kötöttségeket nehezen tűrte, ezért csak gimnáziumban került be a közoktatásba.
Erkel Ferenc, a zeneszerző csak gimnáziumba járt, előtte otthon tanult. Az első évben egy lengyel emigráns tanította, aztán pedig az édesapja. Mivel az Erkel családban halmozottan volt és van jelen a zenei tehetség, (nemcsak ősei, hanem leszármazottai is muzsikusok), a jó adottságú gyermek zenei képzését is családon belül intézték egy ideig.
Az első magyar orvosnő, és a női jogok későbbi élharcosa Hugonnai Vilma sem járt mindig iskolába, házitanítóktól kezdett tanulni. Édesanyja látta, hogy lánya milyen szívesen időzik a családi könyvtárban, és mindenben támogatta.
Híres magántanulók voltak a 80-as évek Magyarországán a Polgár lányok. A neveléstudományi szakember édesapa, Polgár László saját példájukkal bizonyította be, hogy a gyerekek csúcsteljesítményre képesek, ha az életkoruknak megfelelően, speciálisan képzik őket. A család nem rendelt mindent a sakk alá, hiszen a lányok több nyelven beszélnek, és mind diplomát szereztek. A korabeli rendszer gyanakodva nézte az édesapa formabontó módszerét: a szülőket börtönbüntetéssel is fenyegették a lányok iskolába nem járása miatt.
Madách Imre is magánúton végezte tanulmányait – valószínűleg gyenge fizikuma és rossz egészségi állapota miatt. A váci Piarista Gimnáziumba járt vizsgázni. Miután édesapja meghalt, a könyveibe menekült, aminek meg is lett az eredménye: rendkívül művelt férfi lett, hat nyelven beszélt.
Földes Andor zongoraművész zenei tehetsége hamar megmutatkozott, 8 évesen már a Zeneakadémián adott koncertet. Szintén zongoraművész édesanyja otthon tanította.
A felfedező és Afrika-kutató, Almásy László (az „angol beteg”) a gimnáziumot magántanulóként végezte el, csak vizsgázni járt Kőszegre. Ebben az időben rengeteg időt töltött nagyapja, Almásy Ede térképekkel és más kiadványokkal zsúfolt könyvtárában (nagyapja alapítója volt a Magyar Földrajzi Társaságnak). Ekkor ébredt fel benne az ornitológia és a repülés utáni vágy is.
Rapport Richárd sakk-nagymester édesapja első osztályú sakkozó, és egy iskolai kudarc (egy matematikából kapott négyes) miatt került elő otthon a sakktábla, hogy a gyerek koncentrációját fejlesszék vele. Az eredmények hamar jöttek, és világos volt a szülők számára, hogy a gyermek élete a sakk lesz, ezért fiuk ötödikes korától magántanuló lett.
Kányádi Sándort, az erdélyi költőt is otthon tanították meg írni-olvasni a szülei, hogy ha nem kerülne be magyar iskolába, akkor is jól írjon és olvasson az anyanyelvén.
Móra Ferencet kenyérsütő asszony édesanyja tanította meg írni a bepárásodott ablaküvegen – mint az tudható a Kincskereső Kisködmön-ből.
A mérnök-feltaláló Bánki Donát orvos édesapja maga gondoskodott gyermekei tanításáról. A későbbi tudós nemcsak az elemi iskolát, de a középiskola egy részét is otthonoktatott gyerekként végezte el.
A már elhunyt híres jogász, Bárándy György is magántanulóként végezte az elemit.
Antal Imrét, a zongoraművészt és későbbi televíziós személyiséget 12 évesen vették föl a Konzervatóriumba, ezért az általános iskolát magántanulóként fejezte be.
Jedlik Ányos természettudós, feltaláló, tanár és bencés szerzetes szegény szülők okos gyermeke volt. Három évig otthon tanult, és csak 10 éves korában küldték el a nagyszombati gimnáziumba.
Kosztolányi Dezső nagyapjától, a 48-as szabadságharcban századosként szolgáló Kosztolányi Ágostontól tanult meg írni és olvasni, az első elemi éveket az ő segítségével végezte, és angolul is a nagyapa tanította meg.
Az államférfi és tudós Teleki Pál mind az elemi iskolát, mind a gimnáziumot magánúton végezte el.
De feljegyezték azt is, hogy amikor Nagy Imre társainak családtagjait Snagovban tartották fogva, az anyák egymás között beosztva maguk kezdték el tanítani a gyerekeket.
Hosszabb-rövidebb ideig magántanuló volt továbbá:
a fizikus, Szilárd Leó, Sztehlo Gábor, lelkész és az üldözöttek megmentője, Weöres Sándor költő, gróf Tisza István, miniszterelnök, báró Eötvös Loránd, fizikus, Horthy István kormányzóhelyettes, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka, Deák Ferenc, a haza bölcse, és gróf Batthyány Lajos, miniszterelnök.
Látható tehát, hogy valaha elfogadottabb és hétköznapibb dolog volt a gyerekek otthoni tanítása, és az is látható, hogy az otthonoktatás minden társadalmi rétegben előfordult.
Ez a lista olyan emberek neveit tartalmazza, akik valami miatt híresek lettek, de téves megállapítás lenne, ha azt mondanánk, hogy csak a kiemelkedő képességű gyerekeket érdemes otthon oktatni, vagy azt, hogy náluk a zseni-faktor miatt működhetett az otthoni oktatás!
A listán szereplő emberek életútja és sikere rácáfol sok olyan tévhitre, amiket a társadalom megenged magának az otthonoktatással kapcsolatban.
Bánki Donát édesapja bizonyára remek fizikai alapokat adott gyermekének, annak ellenére, hogy nem volt fizikatanári végzettsége.
Sztehlo Gábornak is kifejlődtek a szociális kompetenciái, noha nem mindig járt iskolába.
Az se mondható el, hogy a sakkmesterek élete félresiklott volna amiatt, hogy nem vettek részt az iskolai szocializációban.
A Kányádi, Móra és Arany szülők sem rontottak el semmit azzal, hogy a gyerekeiket ők kezdték el tanítani, hiszen nemcsak olvasó emberek lettek a fiaik, hanem írók is, nem is akármilyenek!
A listán szereplő emberek remekül megállták a helyüket az életben, és nem szenvedtek károsodást amiatt, hogy nem (mindig) jártak iskolába.
Az is elmondható, hogy biztosan megtanulták, hogy az életben vannak szabályok – mert ezt bizony nemcsak az iskolában lehet elsajátítani.
Vajon a társadalom sajnálta ezeket az embereket gyerekkorukban amiatt, hogy nem járnak iskolába? Aggódott a környezet a jövőjük miatt (“Mi lesz ebből a gyerekből, ha nem jár közösségbe?”)…?
A hivatalok vajon beutalták őket pszichológiai vizsgálatra azt kiderítendő, hogy mennyire károsodott a személyiségük az iskolába nem járás miatt…?
*Köszönet Kiss Líviának a kiegészítésért!
almameter 