Továbbra is szorgalmasan tanuljuk a választott újlatin nyelvet.
Az első járulékos haszna a nyelvtanulásunknak az, hogy kisfiamnak végérvényesen el kellett sajátítania (magyarul) a nyelvtani fogalmakat és persze a hozzájuk tartozó jelentéstartalmakat: szófajok, ragok, névelők, névmások, feltételes mód, múlt idő, stb. – ezt természetesen nemcsak az olaszban fogja hasznosítani. A nagy gyerekek számára meg az a hozadék, hogy meg kell tanulniuk ezeket a fogalmakat (pl. infinitiv) latinul – mivel más nyelvek, így a német is ezeket a kifejezéseket használják, ez nem válik kárukra.
Óriási felismerés számunkra, hogy az angolban a vártnál több a latin eredetű szó (gondolom, hogy az újlatin nyelvet beszélő normann hódítók miatt). Néha egy az egyben ugyanaz a hasonló hangalakú szavak jelentése, pl.:
entrare (enter) – belépni
la proposta (proposal) – javaslat
rimanere (remain) – maradni
l’occasione (occasion) – alkalom
ripetere (repeat) – megismételni
promettere (promise) – megígérni.
Más szavak az angolban jelentésszűkülésen mentek át:
litigare – ez olaszul azt jelenti, hogy “veszekedni”, az angolban meg a civakodásnak csak egyik fajtáját jelzi, a pereskedést
la macchina – ez meg gépet jelentene, de az olaszban csak a gépkocsit.
Megszállottan kutatjuk az új szavakban a latin jelentést, mert úgy könnyebb megtanulnunk a szót.
Így fedeztük fel a potere (tudni, -hat/-het) szóban a “potenciá”-t, a l’albero (fa) szóban az “arborétum”-ot, a dimenticare (felejteni) igében pedig a “demenciá”-t. A l’ingresso (bejárat) a történelemből volt ismert (az ingressus bejövetelt jelent), a l’occhio (szem) pedig az okuláréból. Nehezen, de a l’angolo (sarok) szóban is megtaláltuk a “triangulum” -ot.
Külön öröm volt rátalálni az odiare (utálni) szóra, mert egyből eszembe jutott Catullus verse, az Odi et amo (Gyűlölök és szeretek). Ezt a versikét most megtanultuk latinul és magyarul is, és egyben beszéltünk az ambivalenciáról, tehát irodalomtanulás is volt.
Más esetben pedig analógiát is felállítottunk: ahogy a la luce (fény, világítás) hasonlít a lux latin szóhoz, úgy képződött a dux-ból az il duce (fejedelem, herceg) – és így beszéltünk Mussoliniről; ez meg történelemtanulás volt.
Mindenképpen megpróbáljuk a szót egy már meglévő jelentéshez kötni:
a camminare (gyalogolni) szót onnan jegyeztük meg, hogy az El Camino-t gyalogosan szokták járni, a contare (számolni) szót pedig onnan, hogy tudtuk: a kontó számlát jelent. A la calza (harisnya) úgy maradt meg a fejünkben, hogy a Calzedonia nevű boltban harisnyákat (is) árultak, a la paura (félelem) pedig a para szóról jut eszünkbe.
Külön érdekesség volt az alto (magas, hangos) és a basso (alacsony) szavak jelentése. Tudtuk, hogy a legmélyebb fekvésű férfihang a basszus, ezért a basso-alacsony összefüggés megjegyzése nem volt nehéz. De hogy jön ide az alto, ami magasat jelent, miközben ez a legmélyebb női hang? Lányom tudta a magyarázatot: az alt valamikor a legmagasabb férfihangot (most tenor) jelentette, ami egyébként megegyezik a legmélyebb női hang fekvésével (én is alt vagyok, és szoktam énekelni tenorszólamot), a nők tehát megörökölték az elnevezést (magas) a férfiaktól.
Azt, amit nem tudtunk semmihez se kötni, egyéb asszociáció segítségével jegyeztük meg: a girare (fordítani) szó úgy ragadt meg, hogy a kicsi a pár hónapja kartonból készített girardi kalapját többször megfordította a fején.
Ezenkívül bővítették a gyerekek az általános szókincsüket is, hiszen a latinból származó és a magyarban is használt szavakat is megtanultuk:
zsurnál, zsurnaliszta (il giornale – napilap), kapiskálni (capisce – érteni), okuláré (l’occhio – szem). Mivel ezek az összes latin nyelvben jelen vannak (igaz, kiejtésbeli eltérésekkel) érdemes megtanulni őket.
A kiejtést a youtube-on található hangzó anyagokból tanuljuk (van olyan, aki felolvassa a szótárat; unalmas, de mégis hasznos hallgatni). Sandro-tól (szintén youtube csatornája van) pedig az igeragozást tanuljuk.
Ezenkívül rengeteg mondatot meg szószerkezetet memorizálunk, hogy élesben legyen miből építkeznünk.
Szándékunkban áll intenzív nyelvtanfolyamra is elmennei, de inkább azt fontolgatjuk, hogy valamennyi időt eltöltünk Olaszországban is, hogy a nyelvi környezetben jobban ragadjon ránk a tudás.
Megint csak hangsúlyozom, hogy nagyon érdemes legalább egy újlatin nyelvet tudni, mert így több legyet üthet az ember egy csapásra!
almameter 