2015.03.30. – Gimnazista magántanuló (?)

Ennek a bejegyzésnek az előzménye itt olvasható; arról szólt, hogy a nagylányom hiába került be egy jó iskolába, nem látjuk biztosítottnak az előmenetelét, sőt, úgy vesszük észre, hogy egyenesen hátráltatják.

Többen javasoltátok azt a megoldást, amire mi is kilyukadtunk, hogy ő is legyen magántanuló, és tanuljon itthon, mint a testvérei.

Az első kérdés az, hogy tudjuk-e mi a gimnáziumi anyagot annyira, hogy ezt a gyereknek átadjuk?

Valamennyit azért tudunk (a férjem a reáltárgyakat szereti és tudja, én pedig a humánakat). Ha valamiből nem lenne elég a tudásunk, akkor utánaolvasnánk. (Most, az ötödikes fiammal is előkerülnek olyan dolgok, amikről én még nem hallottam – vagy csak elfelejtettem. Semmi baj, megtanulom a könyvből, elvégre 12 éveseknek írták, akkor nekem se okozhat gondot az anyag befogadása, aztán elmagyarázom neki is.) Ha még ez se lenne elég, akkor magántanár segítségét vennénk igénybe; mégpedig úgy, hogy a tanár minket, szülőket segítene át a problémás anyagrészen (főleg matematikára és fizikára gondolok), aztán folyhatna tovább az itthoni tanítás. Ha ez se működne, akkor nem bánom, mi kimaradnánk a dologból, és jöhetne csak a magántanár.

Most, hogy a lányunk iskolába jár, így is rengeteget kell vele tanulni itthon. Hiába figyel órán, nem mindent ért meg a tanárok magyarázataiból (pedig soha nem volt baj a szövegértésével), tehát így is fel kell készülnünk arra, hogy órákat kell vennie, nem is egy tárgyból. És ha már a magántanárokhoz jár, és ők végzik el azt a munkát, amit az iskolai tanároknak kéne elvégezni, akkor felmerül a kérdés bennünk, hogy minek járjon iskolába?

Említettem már, hogy jelenlegi tudásának nagy részét magától szedte össze, tehát nincs problémája az önálló tanulással, ezért néhány tárgyból magától készülne fel a vizsgákra.

Biológiából természetesen egyikünk sincs olyan szinten, hogy a gyereket mi tanítsuk; erre az eddig megismert tudósok közül kérnénk fel valakit (de erre akkor is szükség lenne, ha maradna az iskolában).

Felmerül a kérdés, hogy mit fog csinálni, ha itthon marad?

Először is sokat fog aludni. Még ilyen nagy gyerek esetében is fontosnak gondoljuk a pihenést, szegény, most állandóan fáradt.

A felszabaduló időben oda megy okosodni, ahová akar; nemcsak abba az intézménybe járhat majd be szabadon, ahová a szigorú iskolaigazgató nem engedte el, hanem bármelyikbe, ahová befogadják. Kevesen tudják, hogy az egyetemi előadások bárki számára szabadon látogathatóak, ezért (igaz, némi utazással) egyetemre is járhat.

Az itthon maradással rengeteg időt nyernénk: megspórolnánk például az utazást (napi 2-3 óra). Azokat a témákat helyeznénk előtérbe, amik fontosak lesznek az egyetemi felvételin. A “tölteléktárgyakat” (ének, rajz, technika, testnevelés, osztályfőnöki, erkölcstan) gyorsan letudnánk. Ez nem azt jelenti, hogy ezek szerintünk nem fontosak, mert igenis fontosak, de a gyerek ezeket amúgy is teljesíti (iskolán kívüli sport, színház, hangverseny).  

További előny lenne a lányunk számára, hogy a magántanulói státusszal megszabadulhatna az állandó stressztől és a közösség által rá gyakorolt nyomástól (fesse ki a körmét, borotválja le a hónalját, szedje ki a szemöldökét, igyon tequilát, olvasson szexkönyvet). Nem kéne nap mint nap olyan közegben lennie, ahol nem érzi jól magát.

És most jöjjön a kihagyhatatlan kérdés: na de mi lesz a szocializációval?

Erről is írtam már: a lányom nem közösségi ember, inkább visszahúzódó típus. A nagy tömeg néha kifejezetten zavarja. Vannak testvérei, tehát magányos soha nem lehet. Hetente 3-4 alkalommal sportolni megyünk, és egy ifjúsági egyesületbe is jár. Jóformán minden nap kortársak között lehet, de néha még ez is sok neki.

Tovább is gondolkodtunk: ha az egész gimnáziumot magántanulóként végezné el, megpróbálhatná az érettségit hamarabb letenni (néhány tárgyból). Ennek még utána kell néznünk, hisz a jogszabályok és azok értelmezése állandóan változik, de most azt gondoljuk, hogy biológiából biztos hamarabb tudná teljesíteni a követelményeket (most a 12.-es teszteket oldja meg, és elég jól megy neki). Idegen nyelvből is jól áll, ha 1-2 éven belül középfokú nyelvvizsgát szerezne, azzal le is tudhatná az érettségit.

Mindehhez persze kell találni egy olyan iskolát, amelyik hajlandó magántanulói státuszba venni a gyereket. Egy napom ment rá arra, hogy iskolákat hívogattam (nem fontos, hogy közel legyen az intézmény mert úgyse kell naponta bejárni), ennek eredményeként találtam egy érdeklődő igazgatót, aki kíváncsi volt ránk, és be is hívott minket beszélgetésre. Elmondtuk neki, hogy miért szeretnénk magántanulói státuszt, és megegyeztünk abban, hogy a nyári szünet alatt jelentkezünk, és megbeszéljük a részleteket. Úgy néz ki tehát, hogy akad befogadó iskolánk is.

Számításaink szerint ez a tanulási forma nem követelne több anyagi áldozatot, csak annyit, amennyit iskolába járás mellett is költenénk a gyerekre.

A fent leírtak pusztán elképzelések, sok-sok átbeszélgetett óra eredményeképpen születtek. Hogy működne-e…  Az talán majd kiderül az életből, mikor rászánjuk magunkat!