Eljött a tanévkezdés ideje, és mi kívülállóként, de megértéssel szemléljük az iskoláztató szülők erőfeszítéseit, amit nyár végén tesznek.
Ilyenkor már mindenki, akinek 6-18 éves gyereke van, a készülődés lázában él: tanszerek bevásárlása, a gyerek ruhatárának előkészítése, az első ebédbefizetés, költözés a kollégiumba, az évnyitó idejének fejben tartása, és általános ráhangolódás a tanévre, ami jórészt abból áll, hogy a gyereket egyre hamarabb fektetik le, és egyre korábban keltik fel.
Mindent elárasztottak az olyan hirdetések, amik iskolához köthető termékeket reklámoznak.
A bútorbolt íróasztalt és egyéb berendezési tárgyakat hirdet, a papírbolt természetesen füzeteket ceruzákat, és egyéb tanszereket, a sportbolt tornacuccokat és hátizsákokat. A könyvesboltok akciósan adják a kötelező olvasmányokat, a számítástechnikai üzletek vírusirtó vagy laptopvásárlási akciót hirdetnek. A hipermarketek meg – a zsírkrétától a tornazsákig – mindent árulnak, ami egy kicsit is kapcsolatban van a közoktatással.
Érdekes, hogy a neten keresgélve rengeteg optika iskolakezdési akciójába botlottam. Eszembe nem jutott volna, hogy a látszerészetről az iskolára asszociáljak, de jobban belegondolva lehet kapcsolat a két terület között. Ugyanakkor nem értem, hogy miért pont nyár végére kell időzíteni a szemüveg készítését; akinek rossz a szeme, az nemcsak szeptember elején, hanem egész évben rosszul lát segédeszköz nélkül.
Mivel a számottevő kiadások erre a nyár végi, rövid intervallumra koncentrálódnak, nem csoda, hogy a bankok iskolakezdési – vagy áruvásárlási kölcsönnel kedveskednek az ügyfeleknek!
Van olyan család tehát, aki csak kölcsönből tudja megoldani az iskolakezdést, de aki nem adósodik el a banknak, annak is komoly kiadás lehet a tanévkezdet.
Az otthonoktatók közel sem költenek annyit tanszerekre, mint az iskolás családok, és talán mondanom se kell, hogy ez az időszak ugyanolyan nyugalmas számunkra, mint az év többi része!
Nálunk füzet se fogy annyi, mint az iskolában; a mi kisfiunk ugyanabba a füzetbe ír, ha számol, és akkor is, ha nyelvtant tanul. Akkor veszünk új füzetet, ha betelt az előző. A mi fiunkat nem szólják meg, ha a tanévet nem a legdivatosabb iskolatáskával kezdi, és neki nem kell tolltaró sem, és nem kell minden évben új rajzkészlet; akkor kap festéket, temperát, zsírkrétát, ha elfogyott az előző adag! Az otthonoktatott gyerekeknek nem kell sötétkék gatya/dressz és fehér tornacipő, nem kell kifejezetten ünneplő ruha (bár színházba járó ruhája természetesen a mi gyerekeinknek is van). Nem kell iskolaköpeny, egyenruha sem (ahol kötelező).
Amiatt se fő a fejem, hogy milyen izgalmas, rafinált, változatos uzsonnákat készítsek a gyerekeknek, amik nem igényelnek melegítést, és nem is romlandóak. Persze az otthonoktatott gyerekek is esznek – általában otthon – , de az ételt nem kell nekik elcsomagolni (sőt, ők készítik el maguknak), egész nap tárolni, ők akár főtt ételt is tízóraizhatnak.
Az otthonoktató családoknak a nyár vége és az ősz kezdete tehát költség- és stresszmentes!
A tanév első napjáról azért ezekben a körökben is “meg van emlékezve”: sokan ilyenkor utaznak el nyaralni, de akik otthon maradnak, azok is szoktak tartani rendhagyó tanévnyitót, ami a legtöbbször össznépi játszást jelent!
Mindenkinek jó tanévkezdést kívánok – akár iskolában, akár otthon éri őket a szeptember 3-a!
Kapcsolódó írásom a tanévkezdésről:
Szeptember elseje, a semleges dátum
almameter 
Kicsit bántó a bejegyzés, (és egy párszor vissza is töröltem amit akartam írni), van ennek másik oldala is. Hitelt nem veszek fel iskolakezdésre, de nem okoz gondot, ha a 30 eFt.-os szemüveg eltörik, vagy ha egyik pillanatról a másikra kicsi a cipő. kabát, nadrág…
Nem kell általánosítani. Ez is olyan előítélet, mint a nem otthonoktatóké, az otthonoktatók felé. Mindenki csinálja úgy ahogy nekik a legjobb. – suliindítóként meg körbekerekeztük a Velencei tavat, ez volt a készülődés Idegeskedés, készülődés nélkül 🙂
“Az otthonoktató családoknak a nyár vége és az ősz kezdete tehát költség- és stresszmentes!” – ha nem egy hétvégére van időzítve a hiányzó dolgok pótlása! – és nem beszerzése – akkor A nem otthonoktató családoknak a nyár vége és az ősz kezdete tehát költség- és stresszmentes!”
Nem értem, hogy miért bántó a cikk.
Ezt írtam:
“Van olyan család tehát, aki csak kölcsönből tudja megoldani az iskolakezdést, de aki nem adósodik el a banknak, annak is komoly kiadás lehet a tanévkezdet.” – ezzel nem állítottam, hogy mindenki le van égve anyagilag, akinek iskolás a gyereke.
Nagyon örülök, hogy a Ti családotoknak nem okoz gondot, ha eltörik a 30 ezer forintos szemüveg, ez becsülendő dolog.
Én értem, mit ír.
“A mi fiunkat nem szólják meg, ha a tanévet nem a legdivatosabb iskolatáskával kezdi” – ami fiainkat és lányunkat sem szólják meg ezért az iskolában.
“nem kell minden évben új rajzkészlet; akkor kap festéket, temperát, zsírkrétát, ha elfogyott az előző adag” – ilyet egy tanár sem mond, hogy minden évben új kell. Azt kérik, hogy nézzük át, és pótoljuk a hiányzó/beszáradt dolgokat.
“Az otthonoktatott gyerekeknek nem kell sötétkék gatya/dressz és fehér tornacipő” Kisfiad biztos sportol valamit, oda nem kell sport ruházat? Bár a sakk is sport, és ahhoz tényleg nem kell semmi különös… csak a mozgás hiányzik belőle… 😀
“nem kell kifejezetten ünneplő ruha (bár színházba járó ruhája természetesen a mi gyerekeinknek is van)” – Mi a különbség az ünneplő ruha és a színházba járó ruha között? Nálunk ugyanaz.
“Amiatt se fő a fejem, hogy milyen izgalmas, rafinált, változatos uzsonnákat készítsek a gyerekeknek” Nálunk amelyik igényli, annak befizetjük a tízórait/uzsonnát. Nem küldtem velük a suliba ennivalót.
Más posztjaidnál is láttam, hogy erősen fekete-fehérben látod a világot. Ehhez jogod van, ez a Te blogod, a Te életed. Akit meg bánt a dolog ne olvassa – gondolhatod. És igazad van! Ez a poszt inkább egy erős önigazolásnak látszik, amire pedig nincs szükséged. Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja. De lenézés nélkül el kell fogadnia azt is, ha valaki másképp éli a sajátját. Amennyiben nem ez áll a dolog hátterében, akkor viszont a megfogalmazásaid nem szerencsések, bár nem lehet mindenki kész író. 😀
Köszönöm a szövegértelmezési segítséget.
“A mi fiunkat nem szólják meg, ha a tanévet nem a legdivatosabb iskolatáskával kezdi” – Nem állítottam, hogy MINDEN gyereket megszólnak, aki nem divatos iskolatáskával kezdi az évet! De igenis előfordul, hogy kicikizik azt, akinek kopottabb, viseltes a felszerelése.
“Az otthonoktatott gyerekeknek nem kell sötétkék gatya/dressz és fehér tornacipő” – az én gyerekeim cicanadrágban vagy sortgatyában sportolnak (azokban, amit nyáron szoktak használni), és pólóban.
“nem kell kifejezetten ünneplő ruha (bár színházba járó ruhája természetesen a mi gyerekeinknek is van)” – Legutóbbi információim szerint az ünneplő ruha az sötétkék alj/nadrág és fehér ing/blúz az iskolában. A kisfiam színházba járó ruhája: nyakkendő + csíkos vagy kockás ing (fehér inge még nem is volt), illetve sötét farmer vagy sötétbarna szövetnadrág. Ezek a ruhadarabok a hétköznapi ruhatárából valók, igaz, kissé alkalmi viseletek.
“Amiatt se fő a fejem, hogy milyen izgalmas, rafinált, változatos uzsonnákat készítsek a gyerekeknek” – Nagyon jó, hogy a Ti iskolátokban be lehet fizetni uzsonnára és tízóraira! Ahova a gyerekeim jártak, ott nem lehetett.
Ez a poszt azért született, hogy kifejezzem: mennyire örülök, hogy nyár végén egyik gyereket se kell iskolába készíteni. Ha olvassátok a blogomat, tudjátok, hogy jártak iskolába (lányom elég sokat), ezért igenis tudom, hogy milyen több gyerekkel az iskolakezdés (pl. anyagilag elég megterhelő – nekünk számítana, ha eltörne a 30 ezer forintos szemüvegkeret).
Bennem meg az a vélekedés kezd kialakulni, hogy néhány iskoláztató szülőben (ne vegyétek magatokra, általánosságban mondom ezt) nagy a feszültség és magukra vonatkoztatnak olyat is, ami nem róluk szól.
Szerinted lenézés olvasható ki a soraimból, szerintem örömujjongás a cikk.
Nemcsak a szülők vannak kihegyezve az ilyen írásokra, hanem a pedagógusok egy része is.
A Fb-on történt, hogy tárgyilagosan tudósítottam egyik osztályozó vizsgánkról, aminek a végén köszönetet mondtam a vizsgáztató pedagógusoknak. Erre egy pedagógus megvádolt, hogy én lenézem a tanárokat, és tiszteletlen vagyok (vagy valami ilyesmi).
Ezzel a hozzászólással akkor se tudtam mit kezdeni.
Mi is otthon tanulunk ès nekünk -ha nem is akkora, mint a bejàròs gyerekeknek- , de költsèg a tanèvkezdès. A sulitòl kapott könyvek hasznàlhatatlanok, ìgy màsikat rendelek nekik. Ez elèggè tetemes összeg ès egyre nehezebb beszerezni őket.